A korábbi (2006-2010) indexhu.html oldal intro szövegei
Megjegyzés : Ez az oldal archivált anyagokat tartalmaz, a szerőzi jogi megjegyzések már nem érvnyesek,
a szerzői jogi nyilatkozatot külön oldalak (egy magyar és egy angol nyelvű) tartalmazzák.
Mindenek előtt fontosnak érzem itt az alábbiakhoz képest ″részben újra″ leírni ugyanazt, amit az angol nyelvű
változaton is leírok. Ez egy hobbi lap, aminek nem célja oktatás, ismeretterjesztés, szórakoztatás, ez nem
tudományos vagy informális lap. Saját véleményem szerint az itt található anyagok és írások információi és a
belőlük nyerhető ötletek szabadon felhasználhatóak, ha az írások vonatkázában nem egész mondatok és
szövegrészek szóról-szóra történő felhasználása (átemelése) történik. Viszont legyen óvatos ! Mindenek előtt
olvassa el a Tripod.com szabályzatát ezzel kapcsolatban. Bármilyen olyan anyag, amit üzleti-szakmai okból
okom van titokban tartani (például forráskód, ide értve olyan végrehajtható programfájlt is, aminek ″resource″
programmal a forráskódja elkészíthető ) nem kerül fel erre az oldalra. Egyes írásaimban felhasználok másoktól
jövő ötleteket, ezekre vonatkozóan megjegyzéseket teszek az írásban valahol.
És hogy egyáltalában miért jó a ″hobbiírás″ ? Véleményem szerint azért, mert a fejben ″főbb vonalakban″
átgondolt ötletek idővel elfelejtődnek, és talán sohasem derül ki az, ha alapjaikban hibás ötletek. De az sem, ha
igazán jó ötletek, csak dolgozni kell velük. Az ″inspiráló″ vagy komoly ″külső kontrollt″ jelentő beszélgetésekben
már nem hiszek. Azt pedig nagyon utálom, amikor valaki helyzeti előnyre vagy ″powerup″-olásra építve vitázik.
Ott nem a felhozható legjobb érvek a döntőek, hanem a pillanatnyi kondíció.
Ha például nem lenne egy írásom az UFO témában, nem tudnám megállítani azt, aki ilyen témában az ″ördög
ügyvédjét″ játszaná. Igy viszont azonnal lezárhatnám a dolgot azzal, hogy előbb olvassa el az írásomat. Onnan
kezdve vesztes helyzetbe kerülne nézeteltéréskor, mert feltevések irányába kellene elmozdulnia (″féreglyukak″,
″párhuzamos világok″, és így tovább), és a kontrollálatlan ″alacsony valószínűségeket″ mutató feltevésekből
kivezető út a tudományhoz és filozófiához vezet. Akkor már csak elő kell venni pár komoly szakmai alapokon
megírt könyvet. Ezek ismertetése nem az én dolgom. Sajnos, egészen más például Lukács Béla fizikus által a
könyvében ismertetett Kerr karika, mint a ″csillagkapu″, de legalább azt tudják mondani róla szakemberek, hogy
elvben létezhet.
Kamaszkoromban én is olyan voltam, akit izgatott a "tudományos fantasztikum", és minden "tudományos
kuriózum" /mint például tengeri ″szörnyekről″ szóló beszámolók /. Csakhát mit is jelent a feltételezett
tudományos eredményekre épített fantasztikum ? Legrosszabb esetben tudománytalan fantasztikumot, jobb
esetben áltudományos fantasztikumot, de ha jó az egész, akkor igazi jó mese, akkor kis időre kritika nélkül
elhiszem, hogy létezhet "mesterséges gravitációs mező", és így tovább. Erre jó példa lehetne egykori
gimnazista koromból származó ötletem, amit le is írok az UFO-s anyagban : egy dinoszaurusz civilizáció,
amelyik tömeges pusztulást okozott a nagytestű dinoszauruszok között. Annyira kézenfekvő az ötlet, hogy sokan
kigondolhatták egymástól függetlenül, hasonló ötletből film is készült. De ilyet tudományos szakember komoly
alapok nélkül nem írhat le. Ez bármilyen szakmában íratlan etikai szabály.
Feltételezni persze sokmindent szabad, nem szakemberként az könnyebben megy, hála a tudáshiánynak, de
egy feltevés csak egy alternatíva a sok közül, amihez valamekkora valószínűség rendelhető.
Egy kollégám szóba hozta pár hete az UFO-kat. Erre elmeséltem neki egy történetet, amit valahol olvastam,
vagy filmen láttam, a pontos részletekre már nem emlékszem. Valahol a Szovjetunóban egy utasszállító gép
utasai egyszercsak megpillantották a gép mását mellettük repülni, nekem úgy rémlik, kékes színben ragyogó
vagy foszforeszkáló objektum volt. Mint mondtam a kollégámnak, hacsak nem vodkázott be ott mindenki, akkor
ott tényleg volt valami. Csakhát ezt a dolgot már többször átgondoltam magamban. Ezért hozzátettem, hogy
lehet a dolog egyszerű tréfa vagy átverés, amiben mindenki benne van. És hogy az előbbieket itt folytassam : Ha
az előbbiek egyike sem, akkor lehet olyan technikai trükk, amibe kevesen voltak beavatva, ide értve
haditechnikai eszközöket vagy eljárásokat. Lehet olyan természeti jelenség, amivel nem tud mit kezdeni - azt
igazolni - a földi tudomány, mert ritkán fordul elő és nem produkálható mesterségesen. És az már filozófia, hogy
milyen alapon különítem el a ″természetes″ és ″mesterséges″ jelenségeket, van-e lényegi különbség. Például
okozhat-e ″ritka természeti jelenségeket″ Földtől távoli fizikai kísérlet ? Vagy Isten, ha létezik? Ha valaki
komolyan elkötelezi magát ezek valamelyike mellett elfogadható indoklás nélkül, azt miért teszi?
2007. október 29.
Véleményem szerint
Nagyon sok napló, amatőr regény, és hasonló van a neten, egészen biztosan magyar
nyelvűekből is több száz vagy akár több ezer. Egy egykori barátom (de ma is élő, Nagy
Zoltán) szerint az internet olyan (volt 2000 körül, akkor került ez szóba köztünk) , mint egy
nagy szeméttelep, rengeteg használhatatlan lim-lom között alig akad igazán értékes dolog
és azt is szinte lehetlen megtalálni, amolyan ″tűt a szénakazalban″ próbálkozás. Egy idő
után a feltett dolgok nagy részét letörlik, esetleg archiválják, a szeméttelepeket idővel meg
kell semmisíteni, de a távoli utókornak üzengetni teljesen értelmetlen, ekkora adathalmazt
a jövő történészei vagy ″régészei″ és egyéb kutatói nem fognak tudni feldolgozni, legfeljebb
egy-egy dologra ″rákeresni″. Ez alapvetően így van és ezzel mindenki, aki a netet valamire
használja, többé-kevésbé tisztában van, ez lehet a magyarázata a személyes jellegű kis
honlapok létének, amiket mindenki elsősorban barátoknak, ismerősöknek, esetleg
üzletfeleknek vagy éppen rajongónak tart fenn, ha valaki eszmecserére vagy társalgásra
vágyik vagy a véleményét szeretné másokkal megosztani, annak más a módja.
Egy elismert tudományos kutató honlapjára és az ott közölt tanulmányokra, cikkekre stb.
sokan kíváncsiak lehetnek, egy-egy témára rákeresve rábukkanhatnak a lapra, de az
önjelölt költők, konyhafilozófusok és más hasonló furcsa és gyakran magányos alakok
″okosságaira″ nagyon kevesen kíváncsiak. Ha valaki megfelelő tudományos végzettség
nélkül, anélkül, hogy bármilyen ilyen jellegű munkát ill. kutatást végezne mégis önálló
okfejtésekre ragadtatná magát a neten ( teszik is, de mindjárt kiderül hogy még ki is teszi
), az várhatóan áltudomány. ( Rémlik nekem, hogy egyik-másik általam olvasott népszerű
természettudományos ismeretterjesztő mű szerzője megpróbálta valahogy definiálni az
áltudományt, de ez sajnos közel lehetetlen. Ha valaki nem tartja meg a tudományosság
kritériumait, attól még a ″sejtése″ lehet jó, és fordítva, rossz elgondolás alapján lehet
évekig kutatni vagy fejleszteni. A legelrettentőbb tudományos - nem áltudományos ! -
példa az utóbbi pár évben (megjegyzés : ez a szöveg 2006-os) a ″kitalált középkor″
elmélete, ez része a történettudománynak, de keményen megcáfolták és kiderítették azt
is, hogy egy rossz kiindulási pontra épít ( pontosabban ott tartanak, hogy bizonyíthatatlan,
de miért is az ). Ettől függetlenül bármelyik komoly történész hiheti azt, hogy abban az
elméletben legalább van valami jó, mint tudjuk, minden az életben egy kicsit előítélet és hit
kérdése - tanultunk valamit a anticipációs sémákról pszichológiából, valamint a memória
és a kognitív gondolkodás fogalmainak összefüggéséről, innen kezdve az egész
levezethető, persze csak szerintem, és meg kell jegyezzem, hogy ez részemről saját
megítélésem szerint már áltudományos okoskodás, csakhogy én mint egyszerű halandó
foglalkozhatom bármilyen áltudománnyal és jogomban áll tévedni, lehetek önjelölt
fűzfapoéta, vagy bármi más. Ez a lényeg, ezt szerettem volna kifejteni, és mivel senki nem
szólt bele, meg is tehettem, bátran lehet klikkelni.
Tehát itt a saját, munkahelyen, bevásárlóközpontban és egyéb helyeken nem közölhető
véleményemet írom le dolgokról, persze nincs egyetlen önálló gondolatom sem, mivel
iskoláztak, oktattak, olvastam is nálam okosabb emberektől, ezért le sem kéne írnom,
hogy bármi amit ezeken a lapokon talál a netező szabadon felhasználható, teljes
szövegrészekkel, mint ″idegen tollakkal″ ékeskedni viszont illetlen dolog. Ilyet akkor,
amikor a véleményemet írom le vagy mondom el, soha nem tettem, olyan ez, mint az
írásbeli irodalom érettségi, végre szabadon leírhatja a véleményét a vizsgázó úgy, hogy
komolyan van tétje a dolognak, semmi értelme nem lenne értelmes egész mondatok után
kutatni az emlékezetében, éppen azt élvezi, hogy amit tanult, azt új formába önti. (Annak
idején Karinthy Frigyes egy elbeszélését kellett elemeznem, amennyire emlékszem
amolyan kedvcsináló-ismertetőféle lett belőle - és egy elbeszélésről, ami külön marhaság
- mai ésszel talán nem is érteném az egész dolgozatomat, de legalább az biztos, hogy
amit leírtam, az szakasztott ugyanúgy nem volt benne semmilyen tankönyvben, gondolom
ezért kaptam rá négyest. )
2009. február 9-i megjegyzés : Még ebben az évben elkészül a lap új változata és a
nagyobb írásos anyagai GFDL licence-el lesznek publikálva. Ezért bármilyen nem üzleti
célra bármi felhasználható erről a lapról, ha a felhasználás a GFDL licence-ben
foglaltakkal és a Tripod.com szabályzatával nem ellentétes.
Tehát elvileg ugyanezeket
megírhatja bárki, szebben, jobban és ha nem érti, rontva, ha jobb dolga nincs, és ha nem
érti, hogy csak az önállóan végiggondolt dolgoknak van értelmük, a másolásnak és az
átgondolatlan, kritikátlan biflázásnak nincs. Olyan emberi elme még nem létezett soha
ezen a bolygón, akitől bármilyen írást és nézetet elfogadnék hiszékenységi alapon.
Bemutatkozás
2007-ben olvastam Márai Sándor "A gyertyák csontig égnek" című regényét. A könyvet a húgomtól
kaptam, ez az egyik karácsonyi ajándéka. Ha jó kedvemben olvasom, biztosan mulattat, de
akkor inkább untatott. Az egészben egy mondat nagyon jó, amikor Konrád azt modja : ″Most
már erre a kérdésre sem felelek.″ Erről eszembe jut Kurt Vonnegut gyakori fordulata : ″.. így megy
ez″. Én jobban szeretem, ha a humor könnyedebb ennél, egyébként nagyon rossz a
humorérzékem, ezért kedvelem a ″könnyedebb humorú″ irodalmat.
Elsősorban Rejtő Jenőt. (És Aszlányi Károlytól a "Sok hűhó Emmiért"-t.) És Tersánszky Józsi
Jenőtől ″A margaritás dal″-t. Az nem egy vidám történet, persze ki tudja, valaki mulathat is rajta. Én
nem próbáltam ki, milyen úgy elolvasni. Elég jó volt úgy is, hogy nem vidám.)
Nem szeretek emberek között lenni, azok sem szeretnek engem.
Kerékpározni nagyon szeretek, de 2008 legvégén csúnyán az arcomra estem. Szeretem az életteret, és utálom, ha nincs
nekem belőle elég. És nagyon marhára utálnám, ha valaki kivívásról és hasonló dolgokról beszélne. Én az ellenségemre, ha
kell lövök, nem pedig kivívok. És ha nincs más dolgom, megiszom pár sört, és közben még a tv-vel sem fárasztom magam,
ebben a "rohanó és változásokkal terhes" (???) világban. Akkora agymunka már megárt.
