A szövegben van néhány pongyolaság, amit megjegyzéssel láttam el, a teljesség igénye nélkül. Több munkát erre az írásra nem szánok.

Harmadik típusú találkozás egy pofonnal

Ez egy régi közhely, hogy miért választottam címnek, az majd kiderül. A magam részéről elítélem a testi fenyítést, különösen a pofozkodást.

Bevezetés

Amit az alábbiakban részletesen kifejtek, elintézhetném néhány mondatban. Ennek fő oka az, hogy eddigi tapasztalataim szerint felnőtt emberek nem szeretnek részükről régen átgondolt és letudott témákon csámcsogni. (Még akkor sem, ha a saját gyermekük rágódik ilyeneken. Idővel majd rájön magától.) Másfelől ez a téma amúgy is lerágott csont, nagyjából nyolc-kilenc évvel ezelőtt az én generációm is végképp túljutott rajta. Ez minden generációban ugyanúgy zajlik : serdülőkorban elkezdik egymás között megvitatni az élet dolgait (jobb esetben), elkezdik egymást aszerint értékelni, hogy kinek miről mi a véleménye, hogyan gondolkodik, ez elhúzódik egyeseknél az ifjúkor elejéig, aztán vége. Harminc évesen a legtöbb embernek sziklaszilárd álláspontja – nem feltétlenül sziklaszilárd véleménye - van sok mindennel kapcsolatban. ( Lehet az is a sziklaszilárd álláspontja, hogy észérvekkel egypár dologgal kapcsolatban meggyőzhető .)

UFO-k pedig vannak

Szóval néhány mondatban : Ha mondjuk egy szép napos vasárnap délutánon általam nem azonosítható repülő tárgyat pillantok meg (ez lehet akár olyan légköri jelenség, ami különálló objektumnak tekinthető), az nagyon nagy valószínűséggel természeti jelenség ide sorolva bármilyen földi élőlényt is, vagy földi eredetű mesterséges objektum. ( Vagyis egészen elhanyagolhatóan kicsi a valószínűsége annak, hogy nem földi eredetű mesterséges objektum avagy nem természeti jelenség.)

Megjegyzem, hogy a „földönkívüli“ kifejezés nem azt jelenti itt és a továbbiakban sem, hogy bármilyen műtárgy, ami az űrből érkezik a Földre. A földi űrhajók, rakéta elemek, űrszemét, műholdak, stb. nem földönkívüliek, hanem földi eredetűek.

A teljesség kedvéért viszont a fentieket a következők szerint kell kiegészíteni, hogy miért, az alább kifejtem :
Ha mondjuk egy szép napos vasárnap délutánon általam nem azonosítható repülő tárgyat pillantok meg (ez lehet akár olyan légköri jelenség, ami különálló objektumnak tekinthető), az nagyon nagy valószínűséggel természeti jelenség ide sorolva bármilyen földi élőlényt is, vagy naprendszerünkből származó mesterséges objektum. (Vagyis egészen elhanyagolhatóan kicsi a valószínűsége annak, hogy nem a naprendszerünkből származó mesterséges objektum avagy nem természeti jelenség.)

Ez a második megfogalmazás elég furcsán hangzik, mivel legjobb tudomásunk szerint minden olyan mesterséges szerkezet ill. műtárgy, ami a naprendszerünkben készült, szükségképpen ember alkotta objektum, ami a Földünkről származik.
Erre a második megfogalmazásra a teljesség kedvéért van szükség, azért, hogy a logikai levezetésben ne legyen hézag, mivel a klasszikus érvelés lényege az, hogy bármilyen földön kívüli civilizáció a Földtől nagyon messze van, ez viszont nyilván nem vonatkozhat egy olyan földönkívüli civilizációra, amelyik például a Vénuszon található.
Persze szinte biztos, hogy a Földön kívül a Naprendszerben még élet sincs, leszámítva esetlegesen a Földről kihurcolt mikroorganizmusokat, nemhogy civilizáció. Ha valaki szereti a tudományos fantasztikus vagy inkább tudománytalan fantasztikus irodalmat, elképzelhet egy olyan esetet, amikor a naprendszerünkből származó mesterséges tárgyat nem ember alkotta, hanem más értelmes lény, a tárgy nem is a Földön készült, de mégis mondható akár földi eredetűnek is.
Például : Kb. 70 millió évvel ezelőtt kialakult az értelmes élet a Földön, létrejött egy dinoszaurusz civilizáció ( ilyet filmben láttunk is már ). Aztán egy kisbolygó vagy aszteroida becsapódott a Földbe, óriási katasztrófát okozva. De mielőtt ez megtörtént, „ősi civilizációs szokás szerint“ a „szuperdinók“ kipusztították saját bolygójuk élővilágának jelentős részét, beleértve a legtöbb nagytestű dinoszauruszt. A katasztrófa után menekülniük kellett a Földről, mert egy sor nukleáris baleset miatt az hosszú időre lakhatatlanná vált. Átköltöztek a Vénuszra. Rosszabb helyre nem is lehetett volna, jobban jártak volna a Marssal vagy a Titánnal, de mert ez egy blőd sci-fi, oda költöztek és kész. Hogy, hogy nem 70 millió év alatt sem tudták magukat elpusztítani, sőt olyat tettek, amit ember soha nem tenne : Nem költöztek vissza, hanem meghagyták ezt az életteret egy új evolúció, végsősoron egy új értelmes lény számára. ( Na ilyen hibát az ember biztosan nem fog elkövetni. Lehet, ha engednénk, valamelyik főemlős rálépne a gyors evolúciós fejlődés útjára – persze az is évmilliókat jelentene. Ehelyett biztos ami biztos, elvesszük az életterüket, kipusztítjuk vagy „ketrecbe zárjuk“ őket, rajtunk kívül ide amúgy sem kellenek újabb értelmes majmok.)*

Tehát valamekkora - igaz nagyon kicsi – valószínűség rendelhető a nem feltétlenül a Földről származó, de mégsem távoli csillagoktól eredő és nem is ember hanem más értelmes lény alkotta mesterséges tárgy lehetőségéhez.

Ha valaki professzionális, tömör választ szeretne a tárgyban, elég, ha két könyv ide vágó részeit elolvassa :
John Allen Paulos : Számvakság
A szerző világossá teszi az olvasó számára, hogy az emberek nem a tisztán matematikai valószínűségszámítás szerint értékelik ill. "érzékelik" egyes események bekövetkezésének valószínűségét ill. a kockázatokat. A Tejútrendszerben szomszédos civilizációk gyakoriságára és lehetséges átlagos távolságára vonatkozóan van egy levezetése. Ha valaki szeretne hamar túljutni a "zöld kicsi emberkéken", olvassa el a "Földönkívüliek: igen. Zöld kicsi emberkék: na nem!" című fejezetet.

Lukács Béla : Utazások térben, időben és téridőben
Ha valaki kételkedik abban, hogy csak a fénynél lassabban tudunk bárhová is eljutni, az olvassa el ezt a könyvet.

Még néhány weboldal, Henri Coanda román feltalálóval és az első „repülő csészealjakkal“ kapcsolatban :

Szóval „repülő csészealjakat“ egyes országok márt a II. Világháború alatt ill. előtt fejlesztettek. Ha jól emlékszem, jó tizenöt évvel ezelőtt volt egy műsor Henri Coanda munkásságával kapcsolatban a TV-ben. Már a II. Világháború alatt láthattak ilyen repülőszerkezetet egyesek, és ehhez nem volt szükség marslakókra.

A legtöbb felnőtt ember a továbbiakat talán el sem olvassa.

Mit miért ?

Na de akkor mi van a számtalan megfigyeléssel és állítólagos találkozásokkal, amelyek szerint nem hóbortos milliárdosok vagy mérnökök esetleg katonai nagyhatalmak építenek és tesztelnek ilyen szerkezeteket, hanem földönkívüliek röpködnek fölöttünk?

Mielőtt levezetném a dolgot, elmondom, hogy mi is itt a nagy baj. Életünk első kb. tíz évében nagyon hiszékenyek vagyunk. Ez természetes, mivel kezdetektől fogva az életünk függ attól, hogy komolyan vegyük, amit a felnőttek mondanak. A mi időnkben öt-hat éves korban következett be az első bizalmi válság ( nincs Télapó, nincs Jézuska, nincs olyan nyuszi, amelyik csokitojásokat hoz, az újszülötteket nem a gólya hozza ).

Itt most teszek egy kis kitérőt. Idővel mindenki rájön arra, hogy a tapasztaltabb emberek tanácsokkal gyakran csak annyiban segítik a fiatalabbakat, amennyire szükséges ( és gondolni kell a fiatalabb fejének "befogadóképességére" is ). Ha meg már a fiatalabb túl sokat tud, "benne van a pakliban", hogy a tapasztaltabb - vagy az, akivel egy körön belül többen együttműködőek - igyekszik megtéveszteni őt. ( Ez természetes is, hiszen az emberi fajhoz legközelebb a csimpánzok állnak, elég megnézni néhány természetfilmet róluk, és valami egészen világossá válik a néző számára. ) Egy sor dolog van az életben, amivel kapcsolatban kiderül, hogy ki miben hol tart, de segítséget már nem mindenben kap. Ezek szerint ha vannak "ufóhívők" egy társadalomban, az előnyére válik másoknak. Hogy a tapasztaltabb hajlamos félrevezetni a tapasztalatlanabbat, az kultúránk szerves része, ennyit ugye a Télapóról.** A hiba ott van, hogy mi az, amivel még "etetni" kell az ifjabbakat, és mi az amivel már inkább nem. Ide akarok kilyukadni, de egyelőre vissza az ötévesekhez.

Tehát az első komoly bizalmi válság után ( körülbelül az óvoda végén) nincs más hátra, magunknak kell véleményt formálni az élet dolgairól, a saját eszünkkel. Ezért komolyan megfontolandó ugye, hogy vannak-e démonok, földön élő földönkívüliek, angyalok és a többi. Hogy mit mond erről az idősebb, az tekintve a korai "átejtéseket" nem feltétlenül mérvadó. Ezután jöhet az, amikor valakinek felnőtt korában sziklaszilárd a hite abban, hogy földönkívülek látogatják a Földet.
Valahol olvastam vagy valamilyen TV műsorból emlékszem arra, hogy a mindenkori amerikai sikerfilmek nagy részét elsősorban a tizenéves - átlagban tizennégy év körüli - korosztálynak készítik. ( Legalábbis ez volt a helyzet 1990 körül. ) A fentiek alapján ez hihető is. Tizennégy évesen már csak kevesen hisznek a telekinézisben, gondolatátvitelben, vagy abban, hogy önbíráskodással minden konfliktus megoldható, stb., de néhány évvel korábban egyesek még komolyan foglalkoztak ezek gondolatával, tehát megmozgatja a fantáziájukat minden ilyen film. Sebaj, majd a filmeken nőnek fel, azokból okulnak. ( És nehogy tévedésbe essen akár velem kapcsolatban bárki, például a Star Wars sorozat nekem is a "már több, mint kedvenc film" kategória. ) A legtöbb ember kb. 25 éves korában / plusz-minusz néhány év / van ereje és szellemi teljesítőképessége teljében (aki nem tudja, hogy ez miért van, az olvasson Richard Dawkinst), és sajnos éppen ebben a korban lehetnek egyesek mindettől függetlenül - az előbbi levezetés szerint - veszélyesen tudatlanok néhány dologban.

A másik nagy baj a következő : Ha az egész témát bagatelizálni akarják, annak egyik "populáris" módja a "zöld ufózás", csakhogy ha földönkívüli lényeket szándékosan ufónak hív valaki, azzal a tudományt és az oktatást devalválja, onnan kezdve mindenki, aki figyelmeztet arra, hogy az u.f.o (korábban is és a továbbiakban is UFO) rövidítés annyit tesz, hogy azonosítatlan repülő tárgy, olyan alapon lenne leszólva, hogy hol nem tart még a tárgyban.

Ezt érdemes olvasni

Mindenek előtt is az általam ajánlott további irodalom :

1.
Bármi Richard Dawkinstól ( elsősorban is az Önző gén ).
Ez fontos :
Egyik könyvében van egy nagyon idevágó fejtegetés az emberi agy által felmérni és ill. befogadni képes időtartományokról és az ezekkel összefüggő kockázatmérlegelésről. Csak az általam kiragadott lényeget dióhéjban : Az, hogy mennyire tartjuk kockázatosnak a gépkocsi forgalmi utakon való gyalogos átkelést, függ agyunk örökletes biológiai tulajdonságaitól. A nagyon nagy időtartományok közül csak az ember várható élettartamához nagyságrendileg közelieket vagyunk képesek elképzelni. Kockázatvállalásaink is azzal függenek össze, hogy mennyiben befolyásolják túlélési esélyeinket a várható élettartamunkra vonatkoztatva, ami ugye legfeljebb kb. 100 év. (Valójában első megközelítésben az a bizonyos 25-30 év lenne a teljes várható életkor helyett, de sok tízezer éven át szinte az utolsó századokig nagycsaládokban élt a legtöbb ember, ezért talán néhány évtizeddel magasabb, ezeket már inkább nem indoklom, aki hanyagolta Dawkinst, eztán ne tegye.) Ha ezer évig élnénk, a velünk született kockázatvállalási hajlam egészen másmilyen lenne, például bármilyen forgalmas gépjármű úton történő átkelést roppantul kockázatosnak éreznénk.
( Hibás érveléssel azt hihetnénk, hogy van más megoldás is : Ha például sokkal jobb tér- és sebesség észlelés megtanulására lenne hajlamunk. Mivel távoli őseink idejében nem volt gépkocsiforgalom, ez a gondolat egyelőre téves. )*****

2.
Francis Crick : Az élet mikéntje
Lehet, hogy számtalan más könyvben is van ehhez fogható levezetés a földi élettel kapcsolatban, de ez tudomásom szerint alapműnek tekinthető. Ha máshonnan nem, ebből a könyvből megtudhatja az olvasó, hogy mekkora a valószínűsége a földön kívüli civilizációk létezésének és mekkora a valószínűsége annak, hogy ilyennel kapcsolatba kerül az emberiség.

3.
Makra Zsigmond : Űrhajózás holnapután
Ebből a könyvből értesültem jó tizenöt évvel ezelőtt az amerikai "atomrakéta" kísérletekről. Valójában többféle olyan műszaki megoldást említ, amelyik nukleáris energiát alkalmaz rakétahajtómű céljára, ezek közül csak egyik az atomrakéta, ezért tettem idézőjelbe. Erre a könyvre hivatkozni fogok.

Tudomány elemi fokon

A legfontosabb dolog, amit a tudományról tudnia kell mindenkinek, az az, hogy ha egy problémára több teória létezik, és még egyik sem bizonyított, mindig a valószínűbbet kell előnyben részesíteni. Ha a két lehetséges teória arra, hogy miképpen került az ajándék a karácsonyfa alá a következő :
1. A Jézuska tette oda
2. A család felnőtt tagjai tették oda

akkor a legtöbb gyerek legkésőbb öt-hat éves korára helyes tudományos következtetésre jut, miszerint a 2. teóriát kell előnyben részesíteni, függetlenül attól, hogy arra sincs közvetlen bizonyíték. Persze volt szó a megtévesztésről, egyes felnőttek megpróbálhatnak hamis bizonyítékokat kreálni az 1. teória alátámasztására, de jobb, ha nem teszik.

A teóriák közötti választásnál nem lehet gond : A gyermek vagy nem látott semmilyen "Jézuskát", vagy ha látni vélt is, a későbbi megfigyelései nem támasztották alá azt a feltevést, hogy valóban Jézuska volt, esetleg cáfolták is azt.

A másik fontos dolog, hogy elmélet csak akkor nyer tudományos igazolást, ha jóslataival egybeesnek a megfigyelések. Ez akkor is így van, ha az elmélet nagyon szépen, logikusan felépített, esetleg kristálytiszta matematikai levezetésekkel alátámasztott. A megfigyeléseknek jól dokumentáltaknak kell lenniük, vagy tárgyi bizonyíték kell, vagy a kísérleti eredmény és/vagy természeti megfigyelés megismételhetősége.

Itt viszont a következő lehet a gond : Három éves koromban bizony láttam Jézuskát, később megpróbálták az esetet azzal leplezni, hogy helyette már ők teszik oda az ajándékot, és azzal akarnak összezavarni, hogy titkolják, hogy már nem a Jézuska az. Tehát ez a "csak tudom, hogy mit láttam, mit éltem át" dolog az egyszeri, de nem ismételhető megfigyelés példája. Szigorúan tudományos szempontból tarthatatlan persze így is az 1. teória, mivel nem nyerhet mások számára is elfogadható igazolást.

De ha nem Jézuskáról van szó, hanem olyan eseményről, ami sokkot okozott, félelmet váltott ki, már nem érdekli azt, aki átélte, hogy mennyire megalapozott az eset a tudomány szempontjából. Vagyis : ha valakit az erdőben tanúk nélkül egy általa nem ismert élőlény vagy ahhoz nagyon hasonló, élőlénynek tűnő gépezet megtámadja, abban az egyben biztos lesz élete végéig, hogy őt ott valami tényleg megtámadta, függetlenül attól, hogy volt-e olyan sérülése vagy voltak-e olyan nyomok, amelyek alátámasztják az állítását mások számára is.

Konyhapszichológia

Tehát a valószínűségekkel, kockázatokkal kapcsolatban nem tudunk tisztán matematikai avagy tudományos szempontok szerint mérlegelni. Ha engem olyan élmény ért, ami például félelmet vált ki bennem, onnan kezdve az újbóli bekövetkezés kockázatát jóval magasabbnak értékelem a valóságosnál, az élmény magyarázatánál pedig hajlamos leszek a kevésbé valószínű, de rám nézve veszélyesebb lehetőséget valószínűbbnek tartani a matematikailag levezethető valószínűségénél. ( Mert ugye jobb félni, mint megijedni. ) És persze az eseményt jóval veszélyesebbnek tarthatom a valóságosnál.

(Itt megjegyzem, hogy legalább is szerintem, mint pszichológia szigorlaton átesett, de amúgy a tárgyban közel dilettáns személy szerint az előbb említett, félelmet kiváltó esemény által torzított szubjektív kockázatmérlegelés változhat fordított irányba is, esetleg a sokk hatását kompenzálandó. Ilyenkor vagy a kockázatot, vagy annak következményeit érzi jelentéktelennek valaki. Hát nem ez a hosszú élet titka, de legalább félelem nélküli. Ilyesmi is teheti „nemtörődömmé“ az embert. Ha a gondolatával sem foglalkozom, le van tudva a dolog, nincs is mitől tartani.)

Elegendő az emberekben valamiféle - akár "látens" - félelmet kelteni egy elképzelt vagy valóságos eseménnyel kapcsolatban, és az esemény bekövetkezésének szubjektív valószínűsége máris a "lehetséges" kategóriába sorolja.

Felnőtt emberek ismerik azt a kompenzációt, ami a félelmet megszünteti: Ez megnyilvánulhat bármiben, például agresszióban, jópár "cápás" filmet láttunk, ahol nagyon gyorsan eldöntik az emberek, hogy elpusztítják a félelem forrását.
Persze ha nagyon nehéz valamire vagy valakire rátalálni, akkor nagyon nehéz azzal "barátkozni", vagy azt ártalmatlanná tenni. Marad a bizonytalanság, féljünk-e attól, vagy akár "barátkozzunk-e" azzal, ami talán nem is létezik. Ami nem is létezik?

Mi a tudomány ?

Hát igen, a kompromisszum az ember szubjektív kockázatértékelése és a "tudományos", matematikai valószínűségszámítással megtámogatott megközelítés között az, hogy ha valami ismeretlen, szokatlan dolgot láttál, tapasztaltál, de a jelenség egyelőre nem megismételhető, vagy újra megfigyelhető, legalább ne akard egyedül pusztán az emlékeid és tudásod alapján eldönteni, hogy mi volt az. Vagy ha megteszed, tisztázzuk, hogy amit teszel az már mások számára éppen ezért nem feltétlenül elfogadható, éppen erre mondják, hogy a módszereid nem összeegyeztethetőek a tudománnyal. (Hogy érthetőbb legyek : neked saját hited szerint a Jézuska tette oda az ajándékot, de ne várt el másoktól, hogy ezen állításodat el is higgyék anélkül, hogy igazolnák.) Ha ilyen esetekben választ keresnek az emberek, vagy valamiféle eredményt szeretnének elérni a kérdéses dologban, a tárgyban profi szakembereket bíznak meg. Ha nagyon sok ember keres olyan kérdésekre választ, ami meghaladja a tudásukat vagy lehetőségeiket, vagy sokan szeretnének ilyen dologban előbbre jutni, akkor különösen szakavatott szakembereket bíznak meg a válaszadásra vagy kutatásra. Szerintem kívülállók számára ( számomra is ) ez a tudomány.
( Tehát egy UFO kutató nem különítheti el magát a tudománytól, hiszen ha kutat, és amit művel, az jó, akkor része a tudománynak. Ha viszont a módszerei nem jók, akkor nem tudományosak, akkor amit művel legfeljebb hobbi, de nem szakszerű kutatás. )

A levezetés első lépése

Van két teóriánk.
A két teória :

A.
Egyes UFO ( azonosítatlan repülő tárgy ) jelenségeket a naprendszeren kívüli (így egyben földönkívüli) civilizáció által készített és/vagy irányított szerkezet idéz elő ( a szerkezet lehet maga a szemtanúk által látható objektum, vagy valami, ami azt okozza, mozgatja ill. irányítja )

B.
Jó közelítéssel bármilyen UFO jelenség vagy természeti jelenség ( beleértve a földi élőlényeket ) vagy a jelenséget naprendszerünkből származó ( elsősorban is földi eredetű ) mesterséges szerkezet idézi elő. ( Tehát elenyészően kicsi annak a valószínűsége, hogy a jelenséget naprendszerünkön kívüli eredetű mesterséges objektum idézi elő, vagy maga a jelenség naprendszerünkön kívüli eredetű mesterséges objektum. )

A két teória ebben a formában nem zárja ki egymást, mindkettő megengedi az összes számba vehető lehetőséget, ezért mindegyik biztos esemény matematikai szempontból, aminek a valószínűsége 1 ( 100 % ).

ĺgy lehetetlen lenne választani a két teória között. Viszont, a kettő különbözik abban, hogy mennyire valószínűsíti a két fő lehetőség valamelyikét.
( 1. az UFO naprendszerünkön kívülről származó mesterséges szerkezet – avagy olyan jelenség, amit ilyen szerkezet idéz elő valahogyan, 2. az UFO nem naprendszerünkön kívülről származó mesterséges objektum – avagy nem olyan jelenség, amit ilyen szerkezet idéz elő valahogyan).

Viszont az 1. és 2. lehetőség valószínűségét lehet vizsgálni, és ez dönt a két teória között.

Ha nincs tudományosan értékelhető bizonyíték, akkor a két teória közül azt kell előnyben részesíteni, amelyik a valószínűbb. Ez a B. teória.

Az általam ajánlott irodalmakban ott van a tudományos válasz.

Csak dióhéjban :
Nem bizonyított ugyan, de a témával foglalkozó kutatók, oktatók, és általában a tudomány művelőinek nagy része szerint értelmes élet valószínűleg nagy számban van az Univerzumban, a Tejútrendszerben is akadhat legalább néhány - vagy jóval több, ez még nem becsülhető pontosabban. Ez nem bizonyított tény, sőt, akár kiderülhet, hogy az alapját képező feltevések tévesek. Ezek a földönkívüli civilizációk azonban várhatóan nagyon távol vannak a Földtől. Legalább több száz vagy több ezer fényévnyire. A tudomány jelenlegi állása szerint a fénynél semmi sem mozoghat gyorsabban, tehát semmilyen űrjármű sem. Az a nézet, hogy létezhet a fénynél gyorsabb közlekedés az űrben, csak a tudomány még nem tart ott, egyelőre hitbéli kérdés. Nem zárható ki, sőt ellenkezőleg, valószínűsíthető, hogy tényleg nem lehet a fénynél gyorsabban közlekedni. Eszerint bármilyen földönkívüli értelmes lénynek több száz, vagy több ezer évig kellene utaznia, hogy ide érjen. / Ez ugyan fölveti azt a gondolatot, hogy például a miénknél sokkal lassabb az életritmusa, vagy valamilyen módon sokkal lassabbá teszi az életritmusát az utazás idejére. / Viszont semmilyen józan érvet nem tudunk arra, hogy ekkora utat miért vállalna bárki is az Univerzumban. ( Az lehet érv, hogy a tudományukat szolgálja ezzel, de nehéz elhinni, hogy hasonlót ember vállalna - ez a csaknem biztos halált vagy céltalan életet jelenti távol minden csillagtól. Ha hibernálják, évezredekig vagy akár évmilliókig utazhat az űrben befagyasztva, ha meg kiolvasztja valamilyen rendszer, pl. műszaki hibák miatt, nagy valószínűséggel a csillagközi térben találja magát. ) Ennél jóval nagyobb probléma, hogy csak véletlenül jönne pont ide, másképp fogalmazva iszonyúan kicsi a valószínűsége, hogy ide jönne, és nem húz el mellettünk pl. ötven fényév távolságra. Célirányosan ide a bolygórendszerünk miatt csak nagyon kicsi valószínűséggel jönne, hacsak nem itt vannak valahol a "szomszédban" véletlenül, mivel a levezetés alapfeltevéseinek egyike, hogy a miénkhez hasonló bolygórendszer a Tejútrendszerben van legalább egymillió. Ha mégis célirányosan lakható bolygórendszereket keresnek, és ilyen rendszerek között vándorolnak, még akár 1000 fényév távolságról is nagyon lassan jutnának ide, mivel "cikkcakkban" haladnának, mégpedig háromdimenziós "cikkcakkban", sok alkalmas bolygórendszert kihagyva. Ha pedig egy alkalmas bolygórendszert sem hagynak ki, sokkal lassabbak, és nem is egy meghatározható irányba haladnak a galaxisban. Megeshet, hogy nem is ide jönnének, hanem egy közeli másik bolygórendszert választanának, és a miénket nem is érintenék. Persze már több, mint száz éve megváltozott a helyzet : Mint mondják, több, mint száz évig viszonylag "hangos" rádióforrás volt a Föld, de ha bármilyen közel van is földönkívüli civilizáció és képes fogni a rádiójeleket valamint azonosítani a rádióforrást, ennyi idő alatt még nem érhettek volna ide, ha egyáltalában akarnának jönni.

Első lépésben tehát az A. teória a kevésbé valószínű, mégpedig azért, mert az 1. lehetőség olyannyira nem várható, hogy semmilyen jó számítással sem lehetne még századszázalékok tartományáig sem feltornázni valószínűségének értékét, persze ezt nem így érezzük, de hogy mit mennyire érzünk valószínűnek, arról már fentebb volt szó. Itt újra emlékeztetnem kell arra a tényre, hogy az is csak feltevés, hogy van legalább egymillió miénkhez hasonló bolygórendszer ( olyan bolygórendszer, ahol van élet, vagy lehet élet ) a Tejútrendszerben. Valójában a számítás azt jelentené, hogy egy sor egynél kisebb számot szoroznánk össze egymással, a végeredmény így egy nagyon kis törtszám lenne. A 2. lehetőség valószínűsége viszont éppen ezért közel 100 százalék.
( Matematikai szempontból az 1. és 2. lehetőség együttesen a biztos esemény, mert valamelyik a kettő közül biztosan bekövetkezik. Mivel a biztos esemény valószínűsége 1 /azaz 100%/, és az 1. lehetőség valószínűsége nagyon kicsi törtszám, a 2. lehetőség valószínűsége közelíti az 1-et /100%-ot/.)
Az 1. lehetőség valószínűsége nagyon kicsi szám, így az A. teória csak nagyon nagy időintervallumra lehetne használható, jóval nagyobbra, mint az elmúlt néhány ezer év és elkövetkező néhány évtized. ( A gond abban lesz, hogy mondjuk 300 év múlva már foglalkozni kell az idegen látogatók gondolatával, hála a földi rádióadóknak. )****

A levezetés második lépése

Az előbbiekre bárki, aki komolyan azt hiszi, hogy idegen értelmes lények ( nem emberek ) vagy szondáik jártak vagy járnak is Földön, legyinthet egyet, mondván, hogy a teóriák közötti valószínűség szerinti mérlegeléseken túl vagyunk, mivel van egy sor bizonyíték arra, hogy igaza van.

Itt most gyorsan be is fejezhetném, mivel nincs semmilyen bizonyíték. ( Pontosabban nincs semmilyen közvetlen bizonyíték, ami lehet tárgyi bizonyíték, tetem vagy élő földönkívüli. )
Ha lenne ilyen, tudnánk róla. Bármilyen „titkos“ kutatás csak valamilyen filozófiai értelemben lehet része a publikus (egyetemes) tudománynak. Ha van is ilyen kutatás, és csakugyan nem jut ki onnan semmilyen információ / ide értve bármilyen eredményt is /, az olyan, mintha a kutatás nem is létezne. Elég lenne néhány baleset ( tűzeset, számítógép hálózat teljes összeomlása teljes adatvesztéssel, halálesetek, stb. ) és úgy tűnne el minden eredmény vagy bizonyíték, mintha soha nem is lett volna. Fentebb ezért fejtegettem, hogy szerintem mi is a tudomány.

Az olyan jól dokumentált UFO megfigyelések, amelyeknél feltehető az is, hogy köze van földönkívüli civilizációhoz, többnyire megtalálhatók az interneten. Ezek között egy sincs, ahol részleteiben vagy teljes egészében ne lehetne felállítani két teóriát a fentebbi levezetéshez hasonlóan.

Egy jó oldal a témában, Billy Booth-tól :

http://ufos.about.com/od/bestufocasefiles/a/bestcases.htm

Tekintsük meg a fontosabb alapeseteket.

I. A jól dokumentált UFO megfigyelés esete.

Az első teória nem elhanyagolható esélyt ad annak a feltevésnek, hogy a jelenséget Naprendszeren kívüli civilizáció okozza valamilyen módon.
A második „baromira“ egyszerűen azt mondja, hogy egyrészt a Naprendszeren kívüli eredet / de általában a földönkívüli eredet is / kevéssé valószínű, másrészt ha a jelenség egyértelműen megállapíthatóan valamilyen repülő szerkezet, fölösleges addig idegen, naprendszerünkön kívüli eredettel foglalkozni, amíg a sokkal esélyesebb lehetőségnek nem jártunk utána. Viszont fölösleges is utánajárni, mivel „repülő csészealjakat“ már a múlt század harmincas évei óta, egyéb repülő szerkezeteket több száz éve építenek itt a Földön, méghozzá emberek. Ha már megesett többször valami néhány évtizeden belül, az könnyen újra megtörténhet. Nem lehet azt mondani, hogy komolytalan, hogy mondjuk valaki repülő csészealjat épít a pajtában. Ennyi erővel komolytalan ugye az is, hogy valaki robbanószert készít háztartási gépek segítségével panellakásban.

II. A hiteles tanú esete, aki személyes találkozásról beszél.

A feltűnő itt a tanúk kis száma. Egyes beszámolók tökéletesen érthetőek akkor is, ha valóban megtörtént a találkozás, mivel a látott alak olyan védőöltözetet viselt, amilyen lehet földi repülőgép pilóta vagy földi űrhajós védőöltözete is. Ennél nagyobb gond a következő két további eshetőség :

1.A szemtanút valaki megtévesztette ( ez lehet például „egyszerű“ tréfa, persze diákcsínél valamivel komolyabb, vagy valami más, a lényeg, hogy nem kivihetetlen ).
2.Az állítólagos szemtanú vagy szemtanúk visszaélnek a szavahihetőségük megkérdőjelezhetetlenségével. Vagyis : Ha mondjuk milliárdos az illető, és azt állítja, hogy földönkívüliekkel randevúzott, ne próbálja senki sem meghazudtolni a nyilvánosság előtt, mivel az önjelölt szemtanú megtudja fizetni a legdrágább ügyvédet is. Innen viszont egy lépés az, hogy ha nincs elég vagyon egy ilyen becsületbe vágó ügy peres rendezésére, még mindig van mersz és kurázsi ( ezért nem tudnám nagyon komolyan venni az olyan középiskolást, aki mondjuk marslakókkal találkozott szavahihető és sziklaszilárd állítása szerint. Ez lenne a „ha már egyeseknek ment a dolog, akkor és is megpróbálom“ eset ).

Az „ufóhívő“ érvelés lényege az, hogy a fenti lehetőségeket helyből valószínűtlennek minősíti, amolyan alapfeltevéssé teszi, hogy nem lehet szélhámosság vagy tréfa a dologban, vagy ha az is, azt valamilyen gondos módszerrel el lehet különíteni az igazi találkozásoktól. Ez a törekvés ugyan tudományos, mivel alapvető az örökös kételkedni tudás, viszont számtalan nagyságrenddel valószínűbb minden ilyen esetben a szélhámosság vagy tréfa, mint az igazmondás ( az esetleges pszichés zavarok lehetőségét szándékosan nem hozom fel ). A lényeg az, hogy ugye azt kimondani, hogy szélhámosság vagy átverés az egész, nem túl okos dolog, tekintettel a tanú érzéseire és akár egy esetleges perre. ( Egyébként tudománytalan is lenne a tanú állításainak bizonyítás nélküli cáfolata, nem is ez a cél. A lényeg az, hogy a tudomány - azaz a józan emberek nagy többsége – számára ezek a beszámolók nem bizonyító erejűek, és visszagondolva arra, amit korábban már kifejtettem, a tanú állítása csak akkor lenne igazán „használható“, ha mondjuk egy általa jól ismert személlyel találkozott volna, vagy legalább felismerné ha egy emberrel találkozik, hogy az tényleg egy ember. )
Bármilyen, tünetekkel, külsérelmi nyomokkal járó bántalmazás, tortúra olyan dolog, amilyet – eddigi történelmi ismereteink szerint – földi ember is okozhat.

A lényeg abban van, hogy ha csak közvetve lenne bizonyítható a tanú azon állítása, hogy földönkívülivel találkozott, mégpedig bármilyen tárgyi bizonyíték hiányában, akkor döntő dolog, hogy mekkora valószínűséggel lehet az, akivel vagy amivel találkozott földi eredetű vagy sem. ( Hogy még érthetőbb legyek : Amikor még hittek az emberek kis erdei manók létezésében, bárki jöhetett volna – és egyesek jöttek is nyilván – olyan történettel, hogy kis erdei manóval találkoztak.)

III. Tárgyi bizonyítékok, ide értve bármilyen élő vagy élettelen „földönkívüli“ élőlényt

Na ilyenek nincsenek. De azért vegyük sorra :

1.
Potenciális bizonyítéknak tekinthető tárgy, ami szemtanúk szerint létezik vagy létezett, de sajnos nem lehet hozzáférni és megvizsgálni valamilyen okból.

Ez nem bizonyíték, hanem egyes tanúk beszámolója. A beszámoló bármennyire is valószínűsíti egyesek számára annak a látott tárgynak földönkívüli eredetét, a beszámolót igazolni lehetetlen. ( Azonkívül a mai emberek túlnyomó többsége látott már annyi idevágó filmet, olvasott vagy hallott annyi mindent a tárgyban, hogy nem lenne nehéz dolga szinte senkinek sem hamis, csak szemmel látható, de közelebbről meg nem vizsgálható „bizonyítéknak feltüntethető“ tárgyat készítenie. ) A lényeg itt is az, hogy amíg nincs az - az állítólagos bizonyítéknak tekinthető – tárgy a széles közvélemény alapján annak vizsgálatával megbízott szakemberek / azaz tudományos szakemberek / birtokában, addig csak a két teóriánk van ezekkel kapcsolatban, a fentiek szerint. A két teória között pedig azok valószínűsége a döntő. )

2.
Potenciális bizonyítéknak tekinthető holttest vagy élőlény, ami szemtanúk szerint létezik vagy létezett, de sajnos nem lehet hozzáférni és megvizsgálni valamilyen okból.

Lényegében ugyanarról van szó, mint tárgyak esetén ( persze a „tárgy“ szó fogalmának kiterjesztésével holttestet tekinthetnénk tárgynak, sőt élőlényt is, de ezzel most ne foglalkozzunk ). Amiért külön kezelem az ilyen eseteket, az az, hogy feltehetően egyes „ufóhívőket“ ezek győzik meg végképp.
Katonakoromban alapkiképzés oktatáson az egyik szakaszvezetőnk olyat mondott, amit most inkább nem tekintek titkos információnak, egyébként sem az a lényeg, hogy pontosan így igaz-e, csak az a lényeg, hogy valami ilyesmi sajnos lehetséges. Ahogy mondta, létezik olyan harckocsi lövegből kilőhető páncéltörő lövedék, ami szó szerint átolvasztja a célpont harckocsi tornyának páncélzatát, és olyan hőt termel, hogy a bentlevő katonák szó szerint „zöld kicsi emberekké“ égnek. Nem érdekes, hogy milyen színűvé égnek. A lényeg csak az, hogy emberi testnél nem az elszenesedés az égés végső foka. Van teljesebb égés is. Teljesebb égésre példa ugye Drezda bombázása a II. Világháborúban. Ahogy Kurt Vonnegut regényéből tudni lehet, a fémtárgyak is elégtek, az áldozatok nagy része elevenen megsült az óvóhelyeken. ( A helyzet az, hogy itt kérdeznék meg egyeseket, hogy jó íróktól jó könyveket olvasni bűn-e ? )

Visszatérve a tárgyhoz : Összeégett „humanoid“ tetemről egy amúgy sem hozzáértő szemtanú nem tud sokat megállapítani. És hogy miért hiszi esetleg azt, hogy nem földi eredetű a tetem, az a fentiek alapján érthetetlen. (Ez nem hit kérdése.)

Volt viszont egy eset, ahol szakemberek állítottak olyat, hogy a holttetem nem evilági lényé. Ez 1897, Texas állam, Aurora. Csakhogy a helyi temetőben elföldelt „földönkívüli“ tetem később nem került elő, a szakemberek állítása nem kontrollálható.

Amíg nincs nyilvánosság által is ( tehát a tudomány által ) hozzáférhető tetem vagy élőlény, addig nincs mit – pontosabban kit - vizsgálni.

Ezt én is beveszem

Egy kitérőt kell tennem. Van egy olyan találkozás, amiről tíz-tizenöt évvel ezelőtt olvastam, mint az igazi bizonyító erejű esetről. (Valójában a "1977-Colares Island UFOs" - magyarul az "1977-es brazil Corales szigeti UFO-k" - esete hasonló, de ott nem volt ilyen közeli találkozás UFO-val.) Csak az nem tűnt fel nekem, hogy a szerző nem találgat arról, hogy az eset mit is bizonyít. Ahol nem csak a nyomok és a beszámolók, hanem sajnos a szemtanúk sérülései is bizonyítják, hogy ott valami leszállt. Persze az eddigi érvelés szerint az szinte biztosan földi készítésű repülő szerkezet lehetett. Az a nagyon nagy baj, hogy minden jel szerint tényleg földi eredetű eszközről van szó, nincs szükség az eddigi indirekt érvelésre.
Ez az eset „1980-The Cash / Landrum Piney Woods Encounter”, Betty Cash, Vickie Landrum, és Colby Landrum esete. Aki kíváncsi a részletekre, megtalálja többek között Billy Booth fenti weboldalán. Itt csak
néhány tényt emelek ki és néhány megjegyzést teszek :

1.
Megjegyzés : Ritkán fordul elő, hogy szemtanúk jól azonosítható típusú katonai gépeket ( itt konkrétan helikoptereket ) látnak és meg is számolják azokat.

2.
Tény : A három szemtanú által látott helikoptereket tőlük függetlenül mások is látták.

3.
Megjegyzés : Nincs józan érv amellett, hogy bárki is megégeti saját magát és sugárbetegséget okoz saját magának csak azért, hogy perelhesse az Egyesült Államok kormányát. ( Persze ez sem teljesen lehetetlen, csak kevéssé valószínű. )

4.
Tény : A szakértők megállapították, hogy a műút erősen sérült az ismeretlen légi jármű kisugárzása következtében / ez lehet a hajtómű sugárnyalábja is /, valamint megállapították, hogy a három szemtanú találkozott egy olyan légi járművel, ami ismeretlen eredetű, esetleg a
kormány kísérleti eszköze.

5.
Tény : A kongresszusi meghallgatáson a hadsereg képviselője tagadott bármilyen katonai részvételt az esetben és visszautasított bármilyen kárpótlást a három megsérült ill. időlegesen megbetegedett személy részére.

6.
Megjegyzés : Ha a hadseregnek volt igaza, akkor a több, ”egymástól független” szemtanú összejátszott, egyesek közülük megégették és káros sugárzással megbetegítették saját magukat ( a fiút is ! ), valamint valamilyen eszközzel erős sugárzásnak tették ki a műutat is. ( Valójában létezhetne ebben az esetben más variáció is, például : nem voltak helikopterek, de az esemény valóban megtörtént, a szemtanúk egyes dolgokban hazudtak és összejátszottak, más dolgokban igazat mondtak. )

Na igen, itt be is fejezhetném az ügy taglalását, de nézzük meg az esetet a korábbi módszerekkel.
Ehhez kell egy újabb információ. Makra Zsigmond : Űrhajózás holnapután c. könyvéből (is) lehet tudni, hogy az Egyesült Államok kormánya az 1950-es évektől kezdve foglalkozott olyan rakétahajtóművek fejlesztésével, amelyek atomenergia felhasználásával működnek. Ezek a eszközök, legalábbis a fentebb említett könyv alapján, teljesen alkalmatlanok bármilyen repülő eszköz tartós meghajtására. De a lényeg nem is ez.

A lényeg csak az, hogy

1.
A Földünkön az 1950-es évektől kezdve folynak olyan fejlesztések, amelyek atomenergiával működő rakétahajtóművek létrehozására irányulnak

2.
Ezek a hajtóművek okozhatnak égési sérüléseket és sugárbetegséget ( a teljes igazság az, hogy a könyv alapján ezek az eszközök erősen rádióaktívak, gyors halált okoznának a környezetükben tartózkodóknak és csak nagyon rövid ideig működőképesek ).

Felsorolok néhány teóriát az előbbiek alapján :

1.
Az állítólagos szemtanúk ill. „sértettek” szélhámosok, akik semmitől sem riadtak vissza, még olyan erős sugárzásnak is kitették magukat, aminek következtében kihullott a hajuk. Még azt is megszervezték, hogy a műutat az állítólagos találkozás helyén gázlánggal vagy egyéb módon hevítsék ill. sugározzák, mégpedig ügyelve az egyenletes eloszlásra. ( Arra nem emlékszem, hogy valahol is olvastam volna az esettel kapcsolatban utólagos, szokatlanul erős rádióaktivitásról a „találkozás” helyén, de persze ez sem megoldhatatlan feladat egy szélhámos számára. )

2.
A szemtanúk hitelesen számoltak be az esetről, ezért nyilvánvaló, hogy volt katonai részvétel. Viszont az ismeretlen légi jármű nem kormányzati kísérleti eszköz. Az eszköz földi eredetű.

3.
A szemtanúk hitelesen számoltak be az esetről, ezért nyilvánvaló, hogy volt katonai részvétel. Az ismeretlen légi jármű kormányzati kísérleti eszköz.

4.
A szemtanúk hitelesen számoltak be az esetről, ezért nyilvánvaló, hogy volt katonai részvétel. Az ismeretlen légi jármű kormányzati kísérleti eszköz, de korábban általuk megismert földön kívüli technológiát próbál rekonstruálni.

5.
A szemtanúk hitelesen számoltak be az esetről, ezért nyilvánvaló, hogy volt katonai részvétel. Az ismeretlen légi jármű nem földi eredetű ember alkotta szerkezet, de a naprendszerünkből származik.

6.
A szemtanúk hitelesen számoltak be az esetről, ezért nyilvánvaló, hogy volt katonai részvétel. Az ismeretlen légi jármű nem a
naprendszerünkből származik.

Látszólag a fenti teóriák közötti, esélyek szerinti sorrend éppen 1.,2.,3.,4.,5.,6.
Ami azonnal felborítaná az előbbi (látszólagos) sorrendet, az egy olyan információ lenne, hogy bárkik is itt a Földön képesek olyan – feltehetően atomenergiát hasznosító, magas élettartamú - hajtóművet előállítani, ami légi járműbe építhető és sugárbetegséget okozhat.
Csakhogy megfeledkeznénk arról, amit régi közmondásunk úgy fogalmaz, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél“.
Mivel több, mint ötven éve folynak „atomrakéta“ vagy ahhoz hasonló fejlesztések, valamekkora, nem is elhanyagolható valószínűséget kell rendelni ahhoz a feltevéshez, hogy valakinek sikerült is ez a fejlesztés, legalább annyira, hogy egy támaszpontról vagy egyéb helyről több kilométer távolságra el tudjon repülni ilyen hajtóművel felszerelt légi jármű. ( Akár erős katonai kíséret mellett. ) Szóval fújja a szél, fújja.
Szerintem a helyes sorrend a 2.,3.,1.,4.,5.,6. Azt elismerem, hogy ez nem teljesen nyilvánvaló és számításokkal kellene ellenőrizni ill. igazolni, mivel a megszervezett szélhámosság valószínűsége könnyebben kiszámítható, míg az eredményes fejlesztés esetében túl nagy a bizonytalansági tényező.

( Én a magam részéről az 1. lehetőséget kizártnak érzem, de a teljesség kedvéért figyelembe kellett venni. )

***

Héder Gábor

Budapest, 2006.05.06.

Személyes jellegű megjegyzéseim :

*
Engem nem egyszer neveztek majomnak, néha ráhagytam, néha nem az illetőre a dolgot, zokon soha sem vettem. A lényeg csak az, hogy téved az, aki azt hiszi magáról, hogy ő nem egy majom. A rendszertannak több irányzata van. Ha jól tudom, ezek többnyire elkülönítik a embert a ma élő emberszabású majmoktól. De a modern rendszertan szempontjából tagadni azt a tényt, hogy majmok vagyunk, lehetetlen. Utána is néztem a besorolásunknak, nehogy tévedjek valamiben : gerinchúrosok törzse, gerincesek altörzse, emlősök osztálya, főemlősök rendje, majmok alrendje, keskenyorrú majmok csoportja, emberszabású majmok öregcsaládja, emberfélék családja, faj:Homo Sapiens(Persze ez egy "darwinista" besorolás.)

2012. február 6-i kiegészítés : A szabad fogalomalkotás mindenkinek joga, ezért definiálhatja a majmok kategóriáját másképp is. Ez lehet egy erőltetett terminológiai eltérés, de lehet fogalmi eltérés is. Az élőlények rendszertanára nem vonatkozik a geometriai alakzatoknál használatos halmaz-részhalmaz viszony. Az ember elvileg lehet olyan emlős, amelyiket már nem lehet sem főemlősnek, sem majomnak nevezni, mert akkora önálló evolúciós utat tett meg a faj. De ez nincs így. Csak az igaz, hogy az ember és a csimpánz hajlamosak önmaguk kitüntető megkülönböztetésére, mások kárára. Csak az igaz, hogy minden fenotípusos eltérés émelyítő mértékben volt ideologizálva. A fajsovinizmus egy örökletes hajlamnak tűnik az embernél, és nincs sok „veleje”. Pl. attól függően, ki milyen környezetben-kultúrában nő fel, „bizonyos vonatkozásban emberéhez hasonló” státuszba veheti a gorillákat és csimpánzokat (vagy akár a kutyákat ) vagy éppen ellenkezőleg, nem tekinti igazi embernek a másik emberi rasszhoz tartozót. A lényeg a megkülönböztető szemlélet. (Pl. ennek „leminősítő” változatai : csak ember képes kognitív gondolkodásra; az emberi tudat unikum, az „állati tudattól” eltérő dolog; az ember már nem állat; az embernek lelke van, az MI-nek olyan nem lesz; a kultúra különbözteti meg az embert az állattól; stb.)

Ugyanennek van egy „politikai” vonatkozása is, a céltudatos „leminősítő” megkülönböztetés mémjeinek jelenléte. Pl. A „District 9” című film jól mutatja ezt. Buta, már a kultúrális-mentális visszavetettség állapotába jutott konquistador földönkívüliek („rákok”) hogyan is lennének bármire is képesek, amire a hajójuk építői vagy a fegyvereik tervezői ? Hogy a válasz minél inkább „leminősítő” lehessen, olyan módon kell őket kitartani, velük kommunikálni, lehetőségeket tőlük elvonni, hogy a látszat az állítást alátámassza, a visszavetettség növekedjen. Mivel az ember szokása a húsevés, ugyanezt el lehet követni táplálékul szolgáló emlősökön. Éppen ennek lényeges eleme azt a nyilvánvaló dolgot „politikailag okosan” tárgyalni, és okosan odahatni az okból, hogy fejlett agyú emlősök (sőt madarak) saját kultúrái nem elhanyagolható dolgok. Igazából ez nem régi tradíció, inkább az a régi tradíció, hogy az ember túljár a zsákmányállat eszén, pl. szarvas eszén. „Állatos” népmesékben ez volt fordítva is. Ugyanez a Vuk mint rajzfilm. Nagy kedvencem a „Jakarék háborúja” c. történet volt. A régi emberek inkább tévesen túlértékelték más állatok szellemi képességeit, ez volt a tradíció. Ami nem baj, mert legalább nem bízták el magukat. A meghasonlást az okozta, hogy hogyan képes ember olyan lényt megölni a húsáért, amelyiknek van valamennyi esze. A régi ember megmondta volna, hogy megvannak annak a módjai, hogyan kell megölni és az milyen jó dolog. 2012. 02. 21-i kiegészítés : két mondatot töröltem, és pongyola az "akkora önálló evolúciós utat tett meg a faj" kifejezésben a "faj" szó. Az viszont helyénvaló kérdés, hogy ha az egyedüli kritérium egy faj meghatározásánál a tényleges szaporodó képesség az utódnemzésre alkalmas egyedek között, akkor egy néhai Homo Erectusról milyen alapon tudják, hogy nem a mai emberrel azonos fajhoz tartozott. (Nyilván nem tudják. Gondolom ki kellett oda találni pár erőltett kritériumot, mint pl. az agytérfogat. Emlékezetesek azok a spekulatív definíciók, miszerint hány cm3-től nagyobb agytérfogat esetén lehet emberről beszélni. Tudja, hogy van : kis kutyának lehet kis agya, de kis embernek nem, mert akkor nem is ember (?).)

(Hogy dilemma ne támadjon a konquistadorokkal kapcsolatban : A konquistador csapat egyben kereskedő/iparos/feldefező/hittértő/tanító. A dolgok mintegy nem véletlenül szerencsétlen-és-véletlen együttálása és erkölcsi elkötelezettségük teszi, ha hódítóknak és kalandoroknak is mutatkoznak.)

**
Jól tudom, hogy sokaknak, sőt talán inkább a felnőtteknek, mint az egészen kicsiknek sokat jelent a Télapó. Odáig egyszerűsíteni egy nagyon kedves szokást, hogy az végül is a gyerek félrevezetése, nagyon erős dolog, Télapó az egyik olyan "félig kitalált" személy, akivel a korai években szeretetre nevelnek. ( Sokan hazugság helyett a kétértelmű vagy a "kettős" beszédet használják, nekem is oktatták mindkettőt, de hogy még felnőtteket is mennyire fel lehet ilyenekkel bosszantani vagy meg lehet ilyenekkel bántani az drámai. ) Nekem is sokat jelent a Télapó. Csakhogy az egész dolog gyökere a legtöbb felnőttben a múlt homályába vész. Pusztán logikusan belegondolva lehet a gyökere - a szép szeretetteljes emlékeken túl - az Európa Kiadótól kölcsönözve : "egy fájdalom, amihez ragaszkodunk". Itt csak emlékeztetek egy közhelyre, miszerint a gyerekek megérzik, ha hazudnak nekik. (Amúgy kamaszosan idetehetném még, hogy persze a butábbja, mert az okosabb helyből átlát a szitán, sőt úgy jön a világra, hogy számára nincs új vicc.)

Budapest, 2006.05.10.

2012. február 5-i kiegészítés : Ez az egész két csillagos 2006-os rész túl volt itt tekerve és gyenge szöveg. Nem sokra emlékszem gyerekkoromból, de nekem csak kellemes emlékeim vannak Mikulással kapcsolatban. Semmi fájdalom. Magamtól jöttem rá arra is egy Mikulás ünnepségen, hogy aki ott Mikulás volt az óvodában (akkor voltam kb. középsős), az igazából olyan „munkás” bácsi, mert olyan cipője volt (surranója volt). (De lehet, hogy ott rebesgettek valamit róla és az segített.) Nem emlékszem olyanra sem, hogy bármikor bármit megéreztem volna, pláne nem hazugsággal kapcsolatban. És sejtésem sincs arról, hogy mi volt a jelem bármikor is. Külön Mikulás-csomagokat hozott a nagypapánk (pesti papa) is, és a Jézuska hozta az ajándékot, a végén úgy volt, hogy a nagymamánkat (pesti mama, de ő újbudai volt) addig nyaggattuk egyszer, hogy megmutatta előre, mit hozott tőle a Jézuska (játék géppisztolyt), másnap nem tudtam örülni, mert már tudtam, hogy mit kapok. Ő meg kérdezte, hogy nem is örülök ?

***

Az itt következő utolsó bekezdést ( Hagyjuk az UFO-kat ) ki kellett vennem a szövegből, mert feltevéseken alapul és két olyan kijelentést tartalmaz, ami nem kellően megalapozott. Viszont érdekes a téma, mert az alábbi megjegyzésekhez vezet :

Korábban ebben a szövegben ez állt : „Ha már az ókorban vezető tudósok tudták, hogy a Föld közel gömb alakú”

Ez lehet az én sejtésem, de nem maradhat a szövegben, mert biztos ókori tudásról nincs információm, inkább azt kellett volna írnom, hogy tudtommal „egyes ókori tudósok nem elvetendő elméletként kezelték a Föld gömb alakjára vonatkozó elképzelést”. Viszont ha másoknak talán az nem is kérdés, számomra még kérdés, hogy miért vetődött fel a Föld gömb alakja egy tudósban.

****

Ez a megjegyzés később szerkesztve lesz, a mostani dátuma : 2012. február 5.

A földi emberi eredetű rádiójelekre tekintettel az általam ismertetett levezetés csak a XIX. század elejéig érvényes. Onnan kezdve a Naprendszeren kívüli civilizáció(k)ból érkező eszközök és értelmes lények lehetősége nem teljességgel elhanyagolható valószínűségű. (Viszont a jelenlegi ismeretek alapján még feltehető, hogy nagyon kicsi szám.) A bolygók feltételezett nagy száma miatt szerencsétlen (avagy szerencsés ?) esetben 10-150 fényév távolságra a Naprendszertől volt-van idegen civilizáció és már el is érték vagy hamarosan el is érik a Földet.

Ide vágó tartalom a régi intróm 2007. október 29-i szövege is, az megtalálható itt : indexhuintro.html

Fénysebességnél nagyobb sebességgel foglalkozott tudományos ismeretterjesztő mű, azzal a megjegyzéssel, hogy a feltételezett ilyen sebességű részecskék nem képesek kölcsönhatásba lépni fénysebességnél kisebb sebességű „anyagi” részecskékkel. Tehát szépen mondva ez hipotetikus, kevésbé szépen mondva még spekulatív vélekedés, a bizonyítása nyilván nem könnyű a köcsönhatás feltételezett hiánya miatt, ugyanakkor ilyesmivel éppen ezért könnyebb előállni. Ennek megfelelő valószínűségi tényezőt lehet hozzárendelni.

Az indexhuintro.html szövegében említett spekulatív, kis valószínűségű irányokban lehet kutakodni fantasztikus spekulációk után, annak csak a képzelőerő „erőtlensége” szab határt. Például ha beszorul az „ufóhívő” a sokdimenziós terek irányába, akkor ott könnyen felteheti, hogy fénysebességnél nagyobb sebességek adódnak más dimenziókban, ezért az általam említett (és tényleg „has szám”) 300 év lehetne jóval kisebb idő, és könnyen elképzelhető, hogy akkor nagy távolságból gyorsan észleli a földi jeleket egy idegen civilizácó és gyorsan ide is ér. Filmen ezt azért láthattuk Indiana Jones történetében, mert a lélektan törvényei szerint éppen olyan irányokba van szorítva az „ufóhit”. (De azért nagyon komolyan : kevés olyan semmirekellő dolgot tudok elképzelni, mint amikor valaki lebecsüli az ősi emberi kultúrákat, és azt képzeli, hogyha valamit manapság senki sem képes előállítani, vagy csak nagyon költséges és egyben legújabb technológiákkal, azt nem tehették az elmúlt százezer évtől elmúlt ötezer évig terjedő időtartományban másképp, mint hogy szuperintelligens nem emberi lények segédkeztek benne. Ez a dolog egy céltudatos marketing eredménye, amit olyanok fejtettek ki, akik a saját kis „tudományukat” akarták felértékelni.) A dolog lényege az, hogy egy még nem bizonyított (csak elméleti fizikusok által megjósolt) irányban tett és újabb feltevéssel előállított állítás teljességgel spekulatív, annak megfelelően kell valószínűségét figyelme venni. Sokdimenziós tereket tartalmazó modelleket használnak fizikusok, és tévhit lenne az, hogy azok csak meghatározott számnál nem nagyobb számú térdimenziót használnak.

A neten található jó minőségűnek látszó video felvétel együttes alakzatban repülő csészealjról és „hagyományos” katonai harcigépekről. Ha az ilyen felvétel nem hamisítás, akkor a felvétel jóformán semmit sem bizonyít egyértelműen, mivel legalább hetven éve kezdtek el fejleszteni repülő csészealjakat katonai célra és számos technológia lehetett ilyen feljesztések alapja (fedélzeti atomreaktor, mágnesességen alapuló levitáció, stb.). Éppen ezért a felvételhamisítás esélye is nagyobb, mivel az olyan álfelvétel egy logikus irányban álló feltevést erősít, tehát várhatóan sokan nagy valószínűséggel „hiteles felvételnek” minősítik azt. (Azt valahogy be lehet látni, hogy arra van jó ok. A valószínűségi skálát követve egy UFO kutatónak leginkább olyan irányokban kellene kutatnia, amerre nemzetbiztonsági okokból bármi megtörténhet, és amerre a legnagyobb „pofonokat” osztogatják. Gondoljon csak bele a „tökéletes” tanúvédelmi programba : az olyan, hogy soha kívülálló nem tudja meg, hogy a védett személyek élnek-e, de még azt sem, ha a program keretében vagy ellenséges beavatkozás során netán „bedarálták” őket a tengerbe.)

*****

2012. február 5-i megjegyzés : Pongyola a zárólejes megjegyzés. Az evolúcióból az nem következik, hogy ne legyen örökletes hajlama valamire egy élőlénynek, amire az őseinek sohasem volt szüksége. Csak az következik az evolúció szabályaiból, hogy bizonytalan mértékű az esély az ilyesmire. Pl. soha távoli emberős nem fogyasztott annyi vitamint, mint a mai ember. A szintetikus C vitamin ugyan nem peptidláncokból áll, de természetes C vitaminból is jóval többet fogyaszt/fogyasztana az átlagos ember, mint feltehetően bármelyik őse, ha az régebben élt, mint kb. a XX. század eleje-közepe. Tehát a forgalmas úttal nem lenne érdemes ezer évig próbálkozni, mert bizonytalan a dolog kimenetele, és előzetesen nem zárható ki az sem, hogy sokaknak tíz év sem lenne belőle.

Delelő Nap és földrajzi távolságok

A gimnáziumi B faktos matematika tankönyvünk szerint Eratosthenes görög matematikus és csillagász i. e. 200 körül a Föld átmérőjét mérései alapján számította. Ha rendelkezésére állt volna valamilyen módszer nagy földrajzi távolságok pontos mérésére, vagy számítására, akkor három megfelelően választott mérési pont esetén számítással helyből cáfolhatta volna, hogy a Föld lapos (egyszerűsített felszíne síkbeli alakzat vagy sík), ha a Nap nem rendelkezik olyan misztikus fizikai sajátságokkal, amelyek lehetetlenné teszik vizsgálatát, például helyének meghatározását. A tankönyvben szereplő ábrán a különböző földrajzi helyeken beeső napsugarak egymással párhuzamosak, ezzel a feltétellel a számítás lényegesen könnyebbnek tűnik. Annak utána kellene néznem, valóban feltétel volt-e, vagy a számítás során adódott a Nap jelentős ( a gömbnek feltételezett Föld átmérőjénél lényegesen nagyobb ) távolsága a Földtől.

Viszont éppen az előbb említettem a „lapos Föld” elképzelésének cáfolatát. Ez egy egyszerű szerkesztés, nézetem szerint nem bonyolultabb szerkesztési feladat, mint amit a nagy piramisok építése feltételez.

Mivel arra vonatkozó ismereteim nincsenek, részemről puszta feltevés, hogy Eratoszthenész előtt akár kétezer évvel vagy akár Eratoszthenész idejében ezt a szerkesztést elvégezték.

Éppen ezért másképp kell megfogalmazni a feladatot.

Ha feltenném magamban, hogy mégis lapos a Föld, ezt a feltevést cáfolhatom különösebb csillagászati ismeretek nélkül. Igaz, sok évi megfigyelés szükséges és ezeket a megfigyeléseket egymástól nagy távolságra lévő földrajzi helyeken kell elvégezni. Mivel komoly csillagászati ismereteim nincsenek, semmit sem tudok a „csillagok járásáról”, és nem tűnne jó ötletnek a „csillagok járásának” megfigyelésével kezdeni. Túl nagy munkának látszik, és ha felteszem magamban, hogy semmit sem tudok a csillagokról, értelmetlen egyáltalában bajlódni velük. A Napról néhány napi megfigyelés alapján lehet tudni dolgokat és „azonosítása” sem tűnik nehéz feladatnak.

Ha a Föld lapos, akkor az előző néhány generáció megfigyelései igen értékesek. Azt gondolná az ember, hogy talán a Nap olyan, hogy hol erre megy, hol arra. És hol itt kel fel, hol ott. De több generáció megfigyelései szerint, ha éppen „nem haragszanak a szellemek”, akkor lehet tudni, hogy merre kel fel a Nap és merre nyugszik le. Ha a Föld végtelenül nagy „síkszerűre” redukálható felszín, persze hegyekkel és völgyekkel, meg tengerekkel, akkor van valahol egy olyan föld vagy tenger, ahol a Nap felkel és van egy olyan föld vagy tenger, ahol a Nap lenyugszik. ( Persze meglehet, hogy nem mindig ugyanott. ) De mondják az öregek (meg persze iskolában tanítják) , hogy nyáron megvan annak az ideje, amikor a Nap délben a legmagasabban van. Na, innen jön az ötlet. A déli árnyékok ekkor a legrövidebbek, tehát éppen a Nap delelésének ideje meghatározható. És éppen ekkor van napi „pályájának” legmagasabb pontján. Ezek az árnyékok a déli Nap valamekkora beesési szögét adják. Minél távolabb vagyok attól a földrajzi ponttól, ahol a Nap délben éppen a zeniten van ezen a nyári napon, annál hosszabbak az árnyékok. Ha valóban lapos a Föld, az árnyékok szögéből a Nap magassága szerkeszthető, sőt, az árnyékok szögéből a földrajzi távolságok szerkeszthetők. (Első megközelítésben az azonos szögű árnyékok által meghatározott helyeken átmenő „referencia vonalak” húzhatóak és ezen vonalak egymáshoz mért távolsága szerkeszthető. Ha a felkelő és lemenő Nap szögeiben szabályosság van, az szintén nagyon jó, mert meg lehet próbálni a földrajzi helyek szerkesztését is, elvileg egyetlen referencia távolság /etalon/ is elegendő lehet, ami pl. hat napi járóföld. Ez csak akkor nem sikerülhet, ha a felkelő és lemenő Nap távolsága igen nagynak adódik. Most tényleg csak azért, hogy nehogy egy vigyázatlan olvasó eltévedjen : arról írok, hogy mi következik abból a feltevésből, ha a Föld lapos.)

Ha valamilyen okból ez kellene ahhoz, hogy biztos tudásra tegyenek szert az emberek a Nap távolságával és földrajzi távolságokkal kapcsolatban, és ebben együttműködőek szerte Észak-Afrikában és Európában, egy távoli, például kínai utazó azt találná, hogy valamiféle „Napkultusz” van az egész térségben. A jóemberek a nyári Napfordulóval és az árnyékok beesési szögeivel vannak elfoglalva mindenfelé.

De akár mit tudhattak volna az ókori egyiptomiak ? ( Nem állítom, hogy tudták, csak az a kérdés, hogy mit tudhattak volna a módszereik révén, ha a Nap magasságát akarták volna szerkeszteni. )

Azzal a feltevéssel, hogy a Föld lapos, a függőleges beesési szöghöz képest 0,9° és 1,8° szög eltérést már egy nagyobb teremben is lehet szerkeszteni, de a differencia a „Nap helyzetében” mindössze kb. két milliméter, ha a Nap „távolsága” kb. tíz méter. A szerkesztés pontatlansága várhatóan ennél nagyobb. Ha tudtak volna nagy földrajzi távolságokat pontosan mérni és megpróbálták szerkeszteni a Nap távolságát, ekkora szögek esetén akkor is tévedhettek volna. Az eredmény inkább a Föld lapos voltának elgondolását erősítette volna. Ahhoz, hogy jobb eredményeket érjenek el, jóval nagyobb földrajzi távolságok kellenek és azokat a távolságokat ismerni kell. Vagy el kell menni kétezer kilométerrel északabbra is, és a kapott eredményeket össze kell vetni. Kétezer kilométerrel északabbra már több centiméter differencia adódik a merőleges beesési szög vonalán ( a kiindulási pont vonalán, ahol ekkor a Nap a zeniten van délben ) az előbbi szerkesztéssel, de a lényeg az, hogy több, mint harminc centiméter az eltérés az első, délebbi mérési pontokéhoz képest. De ez csak akkor működőképes, ha száz-kétszáz kilométert pontosan tudnak mérni és úgy is tudják, hogy pontosan mérik ? Mert ez hihetően hangzik elsőre ? Például Észak és Dél irányban ugyanakkora távolságot kell mérni. A szerkesztés megmutatja, ha pontatlan a távolságmérés. Viszont elegendő, ha a „plusz-mínusz hat napi járóföld” hol plusz-mínusz száz kilométer hol plusz-mínusz nyolcvan, hol plusz-mínusz százötven, mikor hogy, de lehetőleg egy egyenes mentén, például Észak-Dél irányokban. Ennél nem kell pontosabban földrajzi távolságot mérni, és ez a szerkesztésből látható is. Persze akkor a Föld lapos volta már szerkesztéssel is cáfolható. - Vagy a Nap isteni mivolta lenne igazolható, mert nincs meghatározható pályája (pálya magassága). De fordított érveléssel éppen hogy nem isteni, ha nincs egy időben egy helyen a Nap.

Az előbbiek részemről puszta feltevések. Nem hiszem, hogy nekem tudnom kell, hogy önállóan el tudott-e végezni egy ilyen egyszerű szerkesztési feladatot egy piramisépítő „mérnök” vagy pap, vagy csak valahogy közösen összehozták a dolgokat. Igaz, a mai ismereteink – és a legújabb régészei bizonyítékok alapján - igen sértőnek tűnhet az építőiparra nézve az a feltevés, hogy akár a piramisépítő munkások többsége nem volt képes ilyen szerkesztésre. ( Úgy látszik, hogy valódi építőipari munkások voltak. ) És én nem tudok nagy földrajzi távolságok pontos méréséről az Ókorban.

Héder Gábor

Budapest, 2007. szeptember 25. - október 3.

2012. február 5-i megjegyzés : Mivel a fenti szöveget csak az képes követni, aki az említett szerkesztést megpróbálja a szöveg alapján előállítani, úgy döntöttem, hogy az excel táblázatot, amivel számítottam, elérhetővé teszem.

(Már nem emlékeztem az elvi szerkesztésre, amin alapult, de gondolom, ciki lenne, hogy ha le kellene itt azt rajzolnom. Egészen egyszerű ábra lenne. Biztosan észrevehető, hogy a hobbilapom nagyon nélkülözi a szép színes ábrákat. Tehát van arra jó okom, hogy nem teszem.)

Azt persze nem tudom garantálni, hogy a táblázat biztosan nem tartalmaz hibát (nem is ellenőrzöm), csak azt, hogy biztosan az elvi szerkesztést tükrözi. Remélem, az világos volt a szövegből, hogy kellően nagy tetszőleges észak–déli irányban mért L távolsággal végzett munkát említettem, a ref. ponttól Északra és Délre is mérve azt, igyekezve a mérési pontatlanságot csökkenteni. De a fenti szöveg annyiban téves, hogy két közel azonos távolság nem követelmény, csak az, hogy lehessen tudni, hogy melyik kb. mekkora. (Pl. egynapi járóföld, stb.) Kőkori viszonylatban ez nagy feladat, tengeren könnyebb végrehajtani (ha adódik tudott távolságokra egy-egy szárazföld), és az északi-déli irány meghatározása is és az attól való eltérés is (az „expedíciós csapat” utazása során) hibaforrás. Hát nagyon nem könnyű, iránytű nélkül nappal pláne (tényleg nem volt nekik olyasmi?). Igazi kőkori (csiszolt kőkori ? rézkori ?) tudományos vállalkozás, ha megtörtént. Ha csak a „referenciavonalak” meghatározása a cél, akkor pl. Egyiptomból Észak felé haladva az látszik, hogy a szerkesztéssel egyre nagyobb távolságok adódnak a megtett napi úthoz képest, és ez egyre inkább feltűnő különbségeket mutat (a szerkesztett és megjárt utak között), amit egyre nehezebb a mérési pontatlanságokra fogni. (De ez lehet az istenek vagy szellemek varázslata is, persze.) Ugyanezekből az is következik, hogy mivel tévesen posztuláltak, logikus levezetéssel saját földjük a világ középvonalában van. Mivel a saját földjükön átmenő észak-déli vonalat elhagyva máshol nem délben kell mutasson (vagy) Észak felé (vagy Dél felé) az árnyék, a feltevés alapján. Ha mégis arra mutat, akkor a Föld roppantul nagy kiterjedésű és a Nap nagyon nagy ívet ír le, tehát csupán ketel-nyugati irányokba haladva, nem gyanakodnának.

Valószínűbb, hogy ha korábban fel is vetődött az ötlet, nem volt érdemi munka vele, csak abban a korban, amikor már igen sok tapasztalat gyűlt össze hajózásról vagy kereskedelmi utakról, járóföldnyi vagy nagyobb távolságokról, legkésőbb akkor, amikor elkezdtek komolyabban foglalkozni térképkészítéssel. (Az egyiptomi ábrázolás a Napról és a Földre terülő egyenes napsugarakról biztosan beugrott a tisztelt olvasónak. Az éppen a szerkesztési elvet mutatja.)

napmagassag.xls (Windows) : napmagassag.zip

napmagassag.xls (Linux) : napmagassag.xls.tar.gz