Egy ember szabadsági fokai

Elsősorban is itt le kell írnom, hogy az alábbi írás nem vélemény nyilvánítás, nem is cikk. Egyszerűen egy írás. Igyekszem nem „komolyabb” lenni a kelleténél.

Az alábbiakat tizenkét évesnél fiatalabbak csak felnőtt jelenlétével illetve segítségével olvassák !

A fő bajom a szólásszabadság, a szabad vélemény nyilvánítás szép eszményével van. A hobbilapom egyszerűen a hobbim, bármi, ami nem már hobbi, nem kerülhet föl rá. Fogalmaim szerint egy webes hobbilap a magánéletem része, ezért szigorúan el kell választanom mindentől, ami a magánéletemet kevésbé gondtalanná teszi. Számomra kevésbé fontos, hogy a hobbilapomat havonta tízszer nézik meg vagy százszor, annál fontosabb, hogy elsősorban annak a néhány valakinek készült a lap, akikkel azonosképpen látom a dolgokat. Itt máris dönthetek úgy, hogy nem teszem hozzá : ennek a néhány embernek készült a lap, a többi néhány milliárd ember kevésbé érdekel. Fontosabb, hogy ne olvassák el, ha zavarja őket. A hétköznapi életben megesik velem, hogy ilyeneket mondok. De a hobbilapom egy olyan szép és kerek világ része, amit hatékonyan védelmez az öncenzúra. Szabad emberként szabadon eldöntöm, hogy mit nem írok le egy vagy mit nem mondok el. Ahogyan a világot én látom, minden ember így védelmezi saját „igazi” életét. Szabadnak mondja magát, mert szabad akaratából mond le a teljes szabadságról.

Gimnazista koromban úgy képzeltem, hogy az embernek is megvannak a szabadsági fokai, hasonlóan az elemi részecskékhez. Minél több szabadsági foka van, annál szabadabbá teheti magát. De eszembe sem jutott az, hogy minden embernek ugyanazok a szabadsági fokai. Úgy képzeltem, az ember szabadsági fokait képes növelni. Vagy nem. Vagy másokhoz mérten nem mindenben.

Ha ez így igaz lenne, akkor a teljes emberi szabadság, ha ilyen létezik, csak lehetőség lenne. Aminek nincsenek elvi korlátai, annál inkább valódi korlátai.

Évek óta a Webshots képeit használom wallpaper-nek ( használják a „magyar” poszter kifejezést is ) a monitoromon. Tropic islands, palm beaches, napsütötte tengerpartok pálmafákkal. Munka közben is ezeken pihentetem a szememet, ha gépen vagyok. Az életben ezek az igazán szép dolgok. A legszebb Budapestben a napos égbolt, a naplementék és felhők, a napfénnyel borított házoldalak felettük a felhőktől sötétlő égbolttal. Csendes nyári estéken vagy verőfényes meleg napokon a Dunapart. A folyó illata, a szellő járta ártéri erdők. A ligetek zöldellő lombjai.

Csupa ismert irodalmi fordulat, a legtöbben ezeket nem tudjuk százféleképpen mondani.

Ez az írás talán fel sem kerül a tripodra. Az ilyen szolgáltatók célja aligha csupán a szabadság kiterjesztése. Ennél is fontosabb a pozitív értékrend. Az, hogy úgy védekezünk a rossz és az időnként bennünk is lappangó indulatok ellen, hogy olyan helyeket hozunk létre, ahová ezek a dolgok nem kerülnek be. Mintha hollywoodi mesefilmekről mintáznánk egy világot, de nem, mert ott is van ellenpont, egy gonosz varázsló vagy királynő, vagy valami hasonló.

Ebben az írásban nem lesz az alábbiakban sem olyasmi, ami közölhetetlen a tripodon vagy hasonló szolgáltatónál, mert indulatokat kelt, mások ellen irányul, mások elleni indulatkeltésre alkalmas, valótlanságokat tartalmaz vagy mások tulajdonát képező anyagokat, mások szellemi produktumait tartalmazza, vagy alkalmas kiskorúak megzavarására, esetleg erkölcstelenségek találhatóak benne. Nahát, éppen most írtam le valamit, amit filozófiai szempontból valótlannak tartok. Nem állná ki a szigorú logika avagy bölcselet próbáját az a kijelentés, hogy bárki is képes úgy megnyilvánulni szóban vagy írásban, hogy nem használja mások szellemi produktumait. ( Persze akkor a „produktum” nem jogi kifejezés és a filozófia egy dolog, a jog másik dolog, hogy hétköznapi értelemben mi alatt éppen mit értünk, az meg lehet megint más dolog. ) Hasonlóan, ha az erkölcs megmutathatóan egyfajta kollektív szellemi produktum, akkor lehet belőle igen sokféle. Ha van értelmes élet valahol az Orion övben*, ott, ha helytálló az előbbi kijelentés, lehet teljesen más az erkölcs. Tovább menve ezen az úton : ha az egyetemes emberi jogok eszménye, az emberi szabadságjogok nem tőlünk függetlenül létező törvények, mint amilyennek idealista filozófiai alapokon egyesek például a Pitagorasz-tételt annak gondolhatják, akkor bármit is értsünk emberi jogok és emberi szabadságjogok alatt, abból lehetne igen sokféle, és ha az Orion övben van értelmes élet, akkor ott érthetnek egészen más dolgokat valami alatt, ami megfeleltethető a földi kultúra egyik legszebb szellemi vívmányának, amit úgy nevezhetünk, hogy a szabadság eszménye.

Éppen olyan átlag ember vagyok, mint sokan mások, valamelyest iskolázott, műveltnek azért nem mondható, aki egy idő után a saját eszére támaszkodik ahelyett, hogy mások írásait olvasná, vagy éppen az egyetemes emberi jogokról olvasna valamilyen felsorolást.

Aki hébe-hóba új filmeket is lát, vagy észreveszi a plakátokat, helyből mondhatna két időszerű problémát, az emberi szabadságjogokkal kapcsolatban : A tudományos szempontból már valamilyen elmével rendelkező állatok jogai, és a közeljövő nagy szellemi vívmányának, az igazi mesterséges intelligenciának jogai. Azon a gondolaton már igen sokan túl lehetnek, hogy bármilyen „robottörvény” mesterséges elméknél a rabszolgatartás igen szép példája.

Hasonlóról olvastam a régi mongolokkal kapcsolatban valamilyen regényben– meglehet, hogy téves információ, mert jobb lenne, ha az lenne – eszerint a rabok ( szolgák ) fejére nedves bőrt húztak volna, az, ha összehúzódott, gátolva a vérellátást kezesebbé butította volna a szolgát. Hasonló, kifinomultabb eljárás lehetett volna a frontális lobotómia, ha nem éppen a gondolkodás képességét csorbítja túlságosan is. Azokon a kezelhetetlen agresszív betegeken használták csaknem száz éve, akiket az én fogalmaim szerint kezesebbé kellett tenni. Nahát, meglehet, hogy az átlagosnál sokkal butábbak voltak ezek a betegek, talán ezért dühönghettek, ha gyógyszerezték őket, vagy sokkterápiát alkalmaztak rajtuk, de egy műtét megfosztotta elméjüket agyuk egy részétől, IQ-juk valahová 70 alá esett, békés és elégedett betegekké váltak.

Meglehet, hogy a régi mongolokkal kapcsolatos történet nem igaz, de hihető, mert nagyon jól illik a pusztai állattartó nomád népekkel kapcsolatos sommás képbe. Ha jól tudom egy régi magyar mesében keresik az embert, de először egy kisgyerekkel találkoznak, aztán egy öregemberrel, talán egy asszonnyal is, és legvégén az emberrel ( a férfival ). Gondolhatnám, hogy a régi időkben az embernek nem lehetett könnyű dolga, meg kellett tanulnia együtt élni a lóval, szarvasmarhával, és egyéb négy- és két lábon járó jószágokkal, tudnia kellett azokat irányítani.

Pár napja a Kossuth téren tekertem át, és pontosan azt láttam, amiben reménykedtem : sétáló városnézők – talán turisták – a téren, zöldellő fű a parkban, ha nincs az a néhány „kordon” vagy fene tudja, minek nevezzem **, akkor a kép csaknem tökéletes. Nem tudom, mifene baja volt azoknak, akik a most zöldellő gyepet korábban azt eltaposva teljesen kiirtották, de én irtózom attól, ha a zöldellő gyepet tönkreteszik. Rontja a közérzetemet.

Most kell egy rövid kitérőt tennem, mert van néhány dolog, ami nem tréfadolog :

Minden rendőrnek joga van magát vagy társait megvédelmezni, akár lőfegyvere és éles lőszerek használatával. Ha nem tudják magukat sem megvédeni, hogyan védenek meg egy fegyveres támadótól – mondjuk egy bankrablótól – bárkit is ? A támadás egyszerűen azt jelenti, hogy valaki támad. Nincsenek „sportszabályok” ilyen vonatkozásban. Például ha „csupán” vasrúddal támad, akkor ne lehessen rálőni, hiszen talán nem is tudna első sujtással ölni. Talán csak tolószékbe juttatna valakit.

Tavaly előtt volt egy új, alig egy hetes kerékpárom. Hibát követtem el, mert elfelejtettem kikötni és egy bő órára magára hagytam. Ezért meglakoltam, mint a gazdátlanul hagyott ló tulajdonosa a régi dicső honfoglalók idejében. Akkor szégyenben maradtam volna, ha elkötik a lovamat. Így sínylik meg a rosszak, ha a szemfüles, ügyes emberekkel mérik össze magukat, akikben van elég kurázsi.

Na igen, futólag szólt hozzám valaki – Szekszárdon egy ismeretlen, aki szembe jött az utcán – de alkalmas-e a rendőr a feladatára. ( Hogy kiből válik rendőr, az nem lehet jó kérdés. Abban egyet kell értenünk, hogy szigorú formális követelményeknek kell megfelelnie mindenkinek, akiből rendőr válik. Ott nincs hiba. )

Mondják, a tv-ben láttam is, és el is hiszem, hogy megtámadták az MTV épületét tavaly, a szerencsétlen védelmezők elbarikádozták a bejáratot, a kint lévők közül pedig néhányan rongálni és gyújtogatni kezdtek. Amikor ezt láttam a tv-ben helyből mondtam hogy vízágyúval verik szét őket. Nem ez történt. Ha követett el hibát a rendőrkapitány, akkor az volt hiba, hogy nem alkalmazott azonnal vízágyúkat. Az túl idilli lenne, hogy egy ilyen szép, békés városban nincs is szükség vízágyúkra. Mert él még a népfelség magasztos eszméje emlékezetünkben, mert - ahogy apám mondta nemrég – utoljára olyan, hogy a rendőrség minden gyülekezőket, minden kis csoportosulást hazaküldött, 1956-ban volt. Abból – mai fogalmaink szerint – polgári forradalom lett. Azután a rendőrség módszerei megváltoztak, mert van valami a budapestiekben, amin nem lehet változtatni. A budapesti kultúra része az is, hogy öntudatos egyes szabad felnőtt emberek megtehetik, hogy eldobják az utcán a cigarettacsikket. Szerintem mert úgy gondolják, tudják hová dobják, mert fogalmaik szerint gondosan járnak el. Ha szigorúbban tiltanák a szemetelést, talán akkor is megtennék, mert ilyen egy szabad budapesti polgár. Egy hónapja üldögéltem Újpesten a városközpontban egy kollégámmal, és szóba hoztam a szemetelőket. Képtelenség, mondtam, hogy ennyi szemetet a hajléktalanok dobálnak el. Emlékeztem Arany János egy versére, annak idején elemeztük irodalom órán. De akkor meg nem értettem. VOJTINA ARS POÉTIKÁJA „Az utcán por, bűz, német szó, piszok.” Nahát, ez biztosan nem Pest ( annak idején megtudtam, hogy ez Pest ). Amit azóta jól tudok, az csak annyi, hogy a fiatalok mindig igyekeznek azt tanulni, ami a jövőjük szempontjából fontos. Eszerint annak idején a menő dolog a német nyelv ismerete volt – a régi Pest polgárságának német származása amúgy is ismeretes dolog. Hogy mi lehet a piszok a XIX. században Pesten, azt nem tudom.*** Na persze Buda sem más, folytattam, szemét éppen van sok a Szerémi úton is, van ott néhány hajléktalan is, de nem hinném, hogy azt a rengeteg szemetet mind azok szórták szét. Azokkal kell összeszedetni a szemetet, akik elszórják – mondta Házi Zoltán, akkori kollégám. Nem hiszem, hogy ez így működik, mondtam én.

Én is a Szerémi út környékén lakom. A környékbeliek igen rendes emberek, most éppen eltűntek a Szerémi úti hajléktalanok és gyűjtik a több mázsányi szemetet. ( Néha egymagamban is felbuzdulok. Tavaly igen eltökélten elhordtam vagy három talicskányi szemetet Géza bátyám tanyájáról, de fel kellett adnom. Ő egy Szerémi úti bokorsorban tanyázott, talán – anélkül, hogy belegondolt volna – azon munkálkodott, hogy hagyjon maga után valami „maradandót”. Ha fát ültetni nem tud, legalább kipusztít egy bokorsort és maga után hagy húsz talicskányi szeméthalmot. )

Persze, miért ne hinném amit a tv-ben látok ? Hát éppen hihetem, de azt, amit csakugyan látok. Március 15-ei híradásokban igen sok rendőrt láttam. Rendbontót alig. Szóbeli közlés szerint voltak pedig, de hát azokat én nem láttam. Persze oda is mehettem volna ? Nem, mert kezdetben jól nevelt gyerek voltam. A nagyszülők az életre nevelnek, több generáció tapasztalatait adják át – gondolom én. Nagymamám olyanokra okított, hogy ha nyáron kimelegedtem, ne igyak hideg vizet, mert „leforrázom” a tüdőmet. Amikor ő szülei még gyerekek voltak, a gyermekkori tüdőgyulladásba igen sokan belehaltak. ( És fontos a családi emlékezet. Másoknak lehet más a genotípusa, ezért azok a saját őseik tapasztalatai után tanulják az alapokat. ) Úgy hiszem, az én őseimtől azt örököltem, hogy oda nem szabad menni, ahol baj van. Meg azt, hogy az ember a saját érzékeiben bízzon. Tavaly augusztus 20-án este kinéztem az ablakon, és egybefüggő sötét viharfelhőt láttam, feltűnően sötét felhőt. Talán agyam azt is kiszámította igen sebesen, hogy a felhő túl gyorsan közeledik. Nem indultam el, úgy döntöttem, otthon maradok, tíz percen belül kitört a vihar. Ez fontosabb bölcsesség bárminél, amit a tv-ből vagy a rádióból kaphatok. Ezek az alapok. Lehet, hogy békeidőben nem sokat érnek, mert csupán arra jók, hogy életben maradj. De háborús időkben ez élet-halál kérdése.**** Nagyon sok ősünk életében, itt Európában volt legalább egy háború.

Amikor katona voltam, a délszláv háború zajlott. Egyszer ott volt a bázis csaknem teljes hivatásos állománya – csak a százados úr nem. Nem emlékszem már a nevükre és mindegyikük rangjára, azt tudom, hogy a parancsnokhelyettes volt az igazi „főnök”, ő zászlós volt, ott volt még a raktáros, talán főtörzsőrmester vagy zászlós, meg egy szerződéses főtörzsőrmester. Fő beszédtéma az volt, hogy mitévők legyünk, ha megtámadja Magyarországot Jugoszlávia. Akkor még nem volt NATO tagország Magyarország, és az alapján, amit a hivatásosok mondtak, legfeljebb három hónap kellett volna a teljes összeomláshoz. Voltunk többen, akik a menekülés módját latolgattuk. A szerződéses főtörzsőrmesterünk teljesen felháborodott, valami olyasmit mondhatott, ha kell, az utolsó töltényig védi a faluját a szerbek ellen, de úgy látszott, a véleményével egyedül marad. Persze neki már volt mit féltenie. Háborús időkben a szabad rablás gyakori dolog.

A családi emlékezet szerint a Müller dédszülők Újvidékről kerültek Budapestre az első világháború után. Ott gazdaságuk volt, de a szerbek elől menekülniük kellett. Én legalábbis így tudom.

A magyar történelemkönyvekből talán majd nem derül ki, de a kilencvenes évek részben azért voltak olyanok, amilyenek, mert háborús idők voltak.

Mi az igazság ? Ez egy döntő kérdés, a válasz lehet az, hogy az igazság az, amiben a mindenkori többség megegyezik. A mindenkori olyan többség, aki interaktívan is jelen van. Tehát az élők. (Pontosabban azok egy része.)***** A holtak „igazsága” az, amit az élők annak mondanak.

Az igazság a puszta tények sora ? Az a tény, amit jól dokumentálhatok, kizárva a tévedés lehetőségét ? Az előbbi biztosan a „dokumentált tény” fogalma. ( Nem azonos a tény fogalmával. )

De ha nincs kellően alátámasztva, nincs dokumentálva, akkor csak az emlékezetünkben él, kitéve a szubjektivitásnak. Tudott tény – ez tény ! - hogy az emberi emlékezet ritkán olyan, mint például egy eidetikus memória, ami egyes eseményeket „magnószalagszerűen” rögzít - persze nem minden eseményt ! – és az ilyen elmének nehézséget okoz elemezni, összefüggéseket látni, ezért – egy egykori szovjet szakember szerint - az ő idejében is csak kisgyerekeknél fordult elő ilyen elme. ( Annál érdekesebb, amit még írt : bizonyítékok vannak arra, hogy - legalábbis egyes betegeknél - látensen jelen van ez a mindent rögzítő apparátus, a beteg tudatától függetlenül. Hipnózissal sikerült ezeket nagyon részletes – nem tudatosan rögzített – emlékeket előhozni. ) Általában amire emlékszünk, az az elménk által feldolgozott információ. Szinte soha sem emlékszünk pontosan arra, ami valóban történt. Különösen, ha az érzékelés akadályait és az esetleges észlelési zavarokat is hozzáteszem.

Több, mint tíz éve talán késő délután szembe jött velem az utcán egy – az akkori viselet alapján – egyetemista kinézetű fiatalember. Beszélgetésbe elegyedett velem, és elmondta, hogy kissé kapatosan odavizelt valamelyik utcán a közelben, mire megjelent egy rohamkocsi, igazoltatták, majd betuszkolták a rendőrfurgonba és megverték. Akkoriban igen hiszékeny voltam. Mindenkiben megbíztam és elhittem, amit nekem mondott. De ezzel a dologgal nem tudtam mit kezdeni. Hát hogy mik vannak ? De ha ez van, akkor ez van, tehát a rendőrök Budapesten vernek – gondoltam akkor. Ma azt gondolom, hogy beszólt és fenyegetőzött, arra föl, hogy szabad országban a járda aszfaltjára vizelni szabad, mire megpróbáltak egy kis leckét adni neki. Meglehet, hogy rosszul sült el a dolog ? Mire a válaszlépése a dolgok felnagyítása volt és az, hogy mindenkinek elmondja a saját történetét. Vagy egyszerűen az történt, hogy egy ismeretlen szembe jött velem az utcán, és elmondott nekem valamit. Ha akarom hiszem, ha akarom nem.

Egy-két évvel később akkori kollégáimmal elmentünk egy helyre este. Jó kollektíva volt, előfordult, hogy elmentünk sörözni. Igen részegen elváltam az Üllői útnál attól a néhány kollégától, akinek addig arra vitt az útja, és igyekeztem átkeli az Üllői úton. Nem emlékszem az évszakra, de a ruházatomra igen, viszonylag meleg lehetett. Egy autó – ha jól emlékszem BMW – fékezett hirtelen, irányváltással éppen elkerülve engem. Ha nem tudott volna irányt váltani, akkor éppen elcsap. A sofőr társa kiugrott az autóból, jó 190 cm magas 40-es férfi. Valami olyasmit mondott, hogy „Mit csinálsz te cigány ?”****** ( Akkor, ha jól emlékszem farmert, indiai pólót és bőrmellényt viseltem. ) A sofőr is kiszállt, „szerencséd, hogy húsz éve vezetek” - valami ilyesmit mondhatott. Hogy éppen húsz évet mondott-e, azt már tudom. De a társa már előttem termett és egy szakszerű egyenes ütést kaptam tőle nyitott tenyérrel. Repültem egyet hátra úgy, hogy úgy éreztem, a lábaim is megemelkedtek. Azonnal felálltam, de a kollégák lehiggasztották. Megnyugtatták, hogy nincs semmi gond. Másnap a másnaposságon kívül más bajom nem volt, ezért oda jutottam, hogy professzionális harcművésztől kaphattam a jobb egyenest.

De mit gondoltam az egészről ? Azt, hogy az autó a megengedett sebesség felett ment, jó százzal. De az íratlan szabályok szerint az a hunyó, aki miatt gáz van.

Már megint az van, hogy mi is az igazság ? Az igazság lehet az is, hogy a szemtanúk elmondása alapján szabályosan közlekedő gépjármű elé lépett féktávolságon belül egy részeg villanyszerelő, aki egy közeli üzem szerelője volt. Szerencsére a gépjármű vezetőjének még volt annyi lélekjelenléte, hogy a szomszédos sávba kormányozza az autót, fékezés közben.

Az igazság az, hogy ilyen ügyekben az egy döntési helyzet, hogy mit mondjanak egységesen a szemtanúk és résztvevők ? Az egy igaz megállapítás, hogy a józanabb vagy színjózan szemtanúk vagy résztvevők jobban látják a történteket, mint egy nagyon részeg.

Az igazság az, hogy a formális logika szerint lehetetlen bármilyen kijelentést tenni a rendőrségről, a budapestiek egészéről, bármilyen közösségről, ha a kijelentés fogalmai nem közösségre vonatkozó fogalmak, hanem egyénekre vonatkoztatható fogalmak. Ha mindkettőt jelentheti egy szó, körültekintően kell fogalmazni. Hacsak nem célja valakinek a kollektív felelősség nem túl szép de igen kártékony eszményét addig alakítani, amíg megjelenik a bűnös szervezet fogalma. A bűnös közösségek fogalma. Akkor vannak bűnös népek is ? Nem, mert az a szó ilyen értelemében nem közösség. Tegyük fel, hogy vannak bűnös közösségek és szervezetek.

Ez lenne a következmény : Akkor vannak makulátlan szervezetek, közösségek, és vannak bűnös szervezetek és közösségek. De azt nem mondhatnám, hogy azokra válogatás nélkül egyként sújthat le az igazság pallosa, mint egy kalózbandára. Ott minden fejnek hullania kell, akár tanúvallomások nélkül ? A vallomások is zavarnák az igazak szent harcát a rosszak ellen. Ha a többség mondja meg, hogy mi az erkölcsös, mi nem, mi az igazság, mi nem, akkor egyszerűen többségi elven bármi elkövethető. Na nem, mert mi a demokrácia, ha nem az, hogy a többség objektív és pártatlan véleménye a döntő ? Ez a jól ismert választható legkisebb rossz elve ? Nahát, akkor nézzük csak :

Magyarországon nincsenek korrupt rendőrök ? Magyarországon a rendőrség korrupt ? Magyarországon vannak korrupt rendőrök ? Magyarországon a rendőrség nem korrupt ?

Korrupt az, aki korrupt ? (a korrupció különbözik a jatt rendszerétől, de rendőr jattot sem kaphat)

Korrupt az, akiről bebizonyosodik, hogy korrupt (jogi eljárás keretében) ? - Itt a tévedés lehetőségét kizárva !

Korrupt az, akiről megállapítják jogi eljárás keretében, hogy korrupt ? – Itt a tévedés lehetőségét is tekintve. Hogy tévedés van-e az eljárásban, az csak akkor érdekes, ha a tévedés bebizonyosodik, egyébként csak puszta feltevés vagy felvetés a tévedés ! És mit jelent az, hogy bebizonyosodik ? Hogy ne váljon komolytalanná a jogi eljárás egésze, lehet-e gátat vetni annak, hogy bebizonyosodott, majd megcáfoltatott, majd újra bebizonyosodott, majd újra megcáfoltatott, és így tovább ? Ha ennek formálisan gátat vet valaki, akkor az igazság mibenléte szabályokon múlik.

Ha a rendőrség egésze, vagy általában egy szervezet egésze korrupt, az azt jelenthetné, hogy minden egyes ember korrupt ezeken a közösségen ill. szervezeteken belül.

Alkothatnánk olyan fogalmat, hogy a szervezet egésze korrupt, függetlenül attól, hogy a szervezet tagjainak mekkora hányada korrupt, csak az lenne követelmény, hogy valamekkora korrupció legyen. Így a rendőrség akkor is korrupt lenne, ha csupán egy rendőr korrupt.

Vagy megegyezhetnénk egy százalékos arányban, valamire vonatkoztatva – például a korrupt rendőrök számaránya a rendőrök egészén belül. Ha ezt túllépi a szervezet, akkor a szervezet egésze korrupt.

Mivel létezik az ártatlanság vélelmének jogi gyakorlata, egy közösség vagy szervezet egészéről – jogi értelemben – csak akkor mondhatom, hogy korrupt, ha a jogerős bírósági ítélet szerint ez a tényállás.

De a korrupcióhoz legalább két fél szükséges. Az, akit vesztegetnek és az, aki veszteget.

Az egyszerűségre törekedve nem alkotok olyan fogalmat, hogy az, aki korrumpál nem korrupt, hanem valami más. Az egyszerűség kedvéért itt azt mondom, hogy aki veszteget, az korrupt.

Akkor most jön ugyanaz, éppen csak átszerkesztem :

Ha a magyar társadalom egésze, általában egy szervezet vagy közösség egésze korrupt, az azt jelenthetné, hogy minden egyes ember korrupt ezeken a közösségen ill. szervezeteken belül.

Alkothatnánk olyan fogalmat, hogy a szervezet (itt társadalom) egésze korrupt, függetlenül attól, hogy a szervezet ( itt társadalom) tagjainak mekkora hányada korrupt, csak az lenne követelmény, hogy valamekkora korrupció legyen. Így a magyar társadalom akkor is korrupt lenne, ha csupán egy magyar állampolgár korrupt.

Vagy megegyezhetnénk egy százalékos arányban, valamire vonatkoztatva – például a korrupt magyar állampolgárok számaránya a magyar állampolgárok egészén belül. Ha ezt túllépi a szervezet (itt társadalom), akkor a szervezet (itt társadalom) egésze korrupt.

A magyar sajtó szabad. Mert közölhet tényeket belátása szerint és élhet a szabad véleménynyilvánítás jogával. Bármilyen eseménysorral kapcsolatban több száz tényt lehetne feltárni és felsorolni, ezért szükségképpen minden közlés, ha tényeket közöl, szeletív a tények közlésében és a befogadó félre bízhatja a tények értékelését. Minden tényközlés ilyen, nem csak a sajtóé. A tények összeállítása befolyásolhatja a tények feldolgozását, megértését, tehát – nem köznapi értelemben – minden közlés, ha puszta tényközlés is, manipulatív lehet. Köznapi értelemben valami akkor manipulatív, ha a közlő szándéka nem felel meg valamilyen erkölcsi elvnek. Ha valamilyen többségi szándék van jelen a közlésben, és ez a szándék az elfogadott erkölcsi elvekkel nem ellentétes, akkor megeshet, hogy köznapi értelemben nem manipulatív a közlés.

Nahát, azzal foglalkozott a sajtó egy része, hogy egy lány beszámolója szerint több rendőr visszaélve hivatalával erőszakoskodott vele és megerőszakolta. Ha felteszem, hogy ebből büntetőper lesz, és felteszem, a bírósági ítélet nem téved, akkor az ártatlanság vélelme mindkét félre vonatkozik. Ezt úgy is megfogalmazhatom, hogy elmondásom szerint egy fiatal hölgy azzal a történettel állt elő, hogy több rendőr erőszakoskodott vele és megerőszakolta.

A sajtó ezen felül olyan tényeket közölt, hogy pontos személyleírást tudott adni az elkövetőkről és sikerült megállapítani, hogy ezek a rendőrök a kérdéses időpontban szolgálatban voltak, ha jól tudom, éppen abban a körzetben. Más részleteket nem ismerek, de erre visszatérek kicsit később.

Régebben Érdről Budapest felé jöttem gyalog, amikor találtam egy tárgyat. Itt most lényegtelen, hogy miféle dolgot. Felhívtam a rendőrséget, az ügyeletes rendőr közölte, hogy hová vihetem. Bevittem a kerületi kapitányságra. Ha jó megfigyelő lennék, jó memóriával, feltűnés nélkül alaposan megjegyezhettem volna a szolgálatban lévő rendőröket. Később ha előálltam volna egy rémtörténettel arról, hogyan erőszakoskodtak velem rendőrök a kapitányságon, a sajtó közölhette volna. Hogy a személyleírásomnak megfelelő rendőrök éppen akkor, éppen ott szolgálatot teljesítettek. Na meg, hogy én mit állítok. Ha nagyon jó megfigyelő lennék, netán valamilyen segédeszközt használhatnék, olyan részlettel állhatnék elő, amelyek megrázó hitelességgel támasztanák alá a történetemet. Hogy az adatokat felvevő rendőr milyen alsóneműt viselt, azt én nem tudhatom ? Még ez sem biztos. ( Egy fiatal hölgy volt. )

Erről eszembe jut egy egykori osztálytársam. Még fiatalkorúként elítélték, mert megerőszakolt egy szintén kamaszkorú lányt. A ő történetében ( ezt viszont egy másik osztálytársamtól hallottam, aki akkoriban rendőr volt, meglehet, hogy most is az ) együtt volt a lánnyal, azután a lány „megszaggatta a bugyiját” és előadta, hogy megerőszakolták. Gondolhatnám, a „szenvedélyes testi szerelem” mióta bűn ? Ha bebizonyosodik, hogy a fiatal hölgy hazudott, akkor attól kezdve rossz erkölcsűnek tarthatják eredeti közösségében. ( Nahát ! Hogy az előbbi mondatnak akkor is lehet értelme, ha a lány állítása szerint nem történt erőszak ? Hát ez az. ) Persze nem árt, ha a lány erkölcsi múltja alapján erkölcs szempontjából feddhetetlen. De a fordítottja ártana ?

Viszont elvonatkoztatva a konkrét esettől, úgy általában mondva : Minden bűnelkövetésnek van egy kezdete egyszer, és az első bűnelkövetés előtt lehet éppen jó erkölcsi múltja valakinek.

De mi van azokkal, akik képesek akár rendőrre támadni ? Ha ilyen bűnözők egy tömegben rejtőznek, esetleg viselkedésük burkolt fenyegetésnek tűnhet a tömegben mások számára, akkor ha nem is alakul ki túszhelyzet, de valami ahhoz hasonló. Tehát az erőszakoskodókat el kell tudni különíteni. Na de hogyan ? Hát hihetetlen, de fel kell kérni az embereket arra, hogy haladéktalanul induljanak haza és működjenek együtt a hatóságokkal. Vagyis oszoljanak. Na de nem ! Akkor már jöhet a forradalom !

Persze csapdahelyzetnek tűnhet, hogy már polgári demokrácia van, és azt jelenlegi eszméink szerint nem lehet újabb forradalommal más társadalmi formába juttatni. Sebaj, akkor ez nem igazi demokrácia. Bármit lehet mondani, csak az ne legyen, hogy egy szabad öntudatos budapesti polgárnak megmondják a rendőrök, hogy mit tegyen ? Hiszen annyi mindent mondanak a rendőrökről ? Hiszen annyi mindent mondhatnának a nem rendőrökről.

Engem nem érdekelnek a híradások és a politikai műsorok, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Nem leszek elégedettebb csak azért, mert nem Budapestet öntötte el egy szökőár. És nem akarok sokat tudni randalírozó fiatalokról sem. De úgy tudom, a sajtó és politika feldobott néhány labdát, amit könnyen lekezelhet később. Ilyen volt a forradalom lehetősége. Ezen már túl vagyunk, a labdát lekezelték.

De azért nézzük csak : Persze ha már forradalom, szolgáljon valamilyen nemes célt. Ilyen a filmekben „finoman beadott” mesterséges intelligencia ügye. Le azokkal, akik mesterséges rabszolgákat akarnak alkotni ! Éljen a szabad, független mesterséges értelem, amelyik lerázza béklyóit ! Egy ilyen forradalomban benne volnék. Na igen, de mi van akkor, ha nem békés és vértelen a forradalom. Persze minden jó ügy követel áldozatokat, de a végén mégiscsak van egy elszámolás. Vagy a régi háborús elvek alapján a győztesek szolgáltatnak igazságot, és a saját bűneikkel majd elnézőek lesznek. Ilyen ígéretekkel érdemes forradalmat csinálni. Ha mégsem forradalom, hanem inkább puccs, vagy közönséges rablóhadjárat mások ellen, sebaj. A végén meg lesz mondva, hogy mit miért vettünk el másoktól. Kit miért kellett bántani csak azért, mert a közbiztonságot és törvényes rendet védelmezi. De ha mégis forradalomnak kiálthatjuk ki, annál jobb. Akkor elegendő a győztesek soraiban megbüntetni azokat, akik szennyes bűneikkel bemocskolták forradalmunkat. Lehetőleg kirakatperben, hogy ország-világ láthassa, nem a győztesek elvtelen önbíráskodása folyik. Az igazságszolgáltatás elől nem bújhatnak el a bűnös forradalmárok sem. A kommunisták csináltak valami hasonlót, annál jobb, van honnan tanulni. Hányan kellünk egy forradalomhoz ? Talán néhány tízezren. A többség majd belenyugszik a dolgokba, csak féljen beavatkozni. Ebben a városban lehetett embereket a jeges Dunához vezetni, kiterjedt helyi népi ellenállás nélkül.

Mi az unalmas az előbbiekben ? A jól ismert stílus. De minek új propagandanyelvet csinálni egy ilyen „forradalomhoz” ? Persze a propagandán kívül lehet próbálkozni mással is, de legyen az bármi is, helyből megmondom, hogy az mire irányulhat : mások meggyőzésére vagy kirekesztésére.

De jut eszembe a kommunizmusról : A főiskolán a politikai gazdaságtant Márkus Péter tanította nekünk. A rendszerváltás idején egyszer feltűnt a televízióban, mert egy eléggé furcsa irányzathoz tartozott. Ő megreformálni akarta a szocializmust. Biztosan tudom, hogy jó szakmai érvei lehettek erre, az előadásai élvezetesek voltak. Tőle tanultunk a marxi társadalom elméletről. Eszerint a kommunista forradalmak éppen azokban az országokban voltak sikeresek – ellentétben Marx várakozásával – amelyek marxi értelemben törzsi-ázsiai típusú társadalmakkal rendelkeztek. Ezekről nagyjából annyi mondható, hogy részben helyi faluközösségekből áll, ezeket Marx ősközösségekhez hasonlította, és egy erre hierarchikusan rászerveződő állam, erős központi irányítással. Tipikusan ilyen volt a Kínai Birodalom és Oroszország. ( Kicsit hasonló volt Japán is, tehát a későbbiekre nézve lehetne ellenpélda. ) Abból, amit Márkus Péter elmondott, logikusan következhet egy érdekes gondolat ( annak idején ilyeneken gondolkodtam ) : Ezek a régiók földműveléssel és kézművességgel rendelkeztek, világviszonylatban lassan már elmaradó iparral és infrastruktúrával. A fejlett Európához ( ez nem a ma ismert Európa, hanem annak egy része ) képest innovációban, ipari létesítményekben, infrastruktúrában kezdetben évszázados lemaradással. Ezek fejlesztésének neki is álltak, de kellett egy nagy ugrás, erős iparosítással és nagyon erős központi irányítással. Amit szocializmusnak illetve kommunizmusnak hívunk, az felfogható egy erre való kísérletnek. ( A cári illetve császári hatalom erős válságba jutott. „Egy kézből” ezt nehéz vezényelni, a polgári demokrácia pedig egészen máshogy működik, tehát az átállás könnyen tartós anarchiába fordulhatott volna. ) Lényeges az, hogy a társadalom avagy régió, mint „organizmus”, hogyan próbálja meg leküzdeni a hátrányát, egyébként a kereskedelmi cserearányok romlása és a régió világpiaci „leértékelése” még jobban elszakítaná őt a fejlettebb területektől.

Az nagyon jó kérdés, hogy mi köze ilyen társadalmakhoz Magyarországnak. Szerintem nem sok. Magyarországon a hasonlóságokra építve megpróbáltak szocializmust csinálni ( ezért volt utolsó „királyunk” Kádár János ), de elsősorban is megszállt, gazdasági befolyás alá kényszerített ország volt Magyarország. Önmagában, külső kényszer nélkül talán soha nem csinált volna második kommunista diktatúrát vagy szocializmust.

Viszont a „kínai út” sikeres, mivel elkerülte az anarchiát és újabb polgárháborúkat. Már komoly versenytárs más régiók számára és várhatóan a polgári demokráciát lassan, apránként, erős kontrollal, „felülről vezérelve” vezeti majd be. ( Tehát a „mi lett volna, ha ?” kérdésre rég megadták a választ. Viszont elfogadhatatlan, ahogyan tömeget oszlattak, tankokkal és géppuskákkal. Hasonlót tett Napóleon is.)

De Napóleonról jut eszembe Hitler. Nagymamám mesélte, hogy a harmincas években sokan tisztelték. Még a békeidőkben jó vezetőnek tartották. Volt Budapesten valamilyen cserkésztalálkozó, itt voltak a szovjet úttörők is. Nagy volt a barátság akkoriban. Hát hiába, békéből háborút csinálni csak évek kérdése.

Van-e bárki is, aki válogatás nélkül minden álmát elmondja vagy leírja ? Aligha. Három éves korom óta foglalkozom az álmaimmal. Ezért úgy hiszem, hogy egy álom akkor tudatosul könnyebben, ha közel áll az önképünkhöz, valamilyen félelmünkkel vagy más érzéseinkkel, élményünkkel kapcsolatos, általában ha az ébredő elme érzelmi, gondolati és logikai keretein belül tud kerülni. Néhány hónapja azt álmodtam, hogy egy négyéves forma szőke kislány hátba lövök egy nyílvesszővel. Meg is néztem, a nyíl a gyomra körül jött ki elöl. Kinek mit jelent a szabadság ? Nekem ezt. Ezt álmodtam, sok más álmom mellett, nahát. Néhány évente álmodom Budapestről is. Nagyon furcsa, mert részleteiben sokban hasonló, mint ez a Budapest, de egészen más a földrajza. Dunája azért van. Meg magasvasúra emlékeztető villamospályája. Sokkal vadregényesebb, mint a valódi Budapest. De nem szürreális. Egy teljesen valódi város.

Amikor a szovjet hadsereg megszállta vagy másképp mondva felszabadította Magyarországot, furcsa helyzetben találhatták magukat. A régi birodalmi elvek alapján a megszállás és „megtorlás” korszaka következett volna, persze szilárd erkölcsi és ideológiai alapokon, minden meg lett volna okolva. De egy szocialista ország képzett és felvilágosult gondolkodású tisztjének vagy hivatalnokának ezeken felül kell tudni emelkedni. Bizonyos tények ellenére. Tény, hogy Magyarország háborús propagandájában megjelent a kereszteshadjárat fogalma. Tény, hogy a Szovjetunió nem akart háborút Magyarországgal. És tény, hogy húszmillió szovjet polgár halt meg abban a háborúban. És ezek után kevésbé meglepő, hogy nem is emelkedtek fölül azokon a birodalmi elveken. Kezdődött a malenkij robottal.

Tudomásom szerint Magyarországon még vannak tiltott jelképek, ezeket azért tiltják, mert olyan diktatúrák hatalmi jelképei, amelyekben súlyos emberiség elleni bűncselekményeket követtek el a hatalom képviselői. Én mégis azt nem értem, miért kellett ezeket tiltani. Szeretni nem kell ezeket, de az más. Hogy egy horogkereszt éppen náci jelkép, vagy valamilyen ősi vallásos motívum, én el sem tudom dönteni. ( Persze alapos gyanúm éppen lehet. ) Az ötágú vörös csillag az elsősorban is ötágú vörös csillag. Van kék csillag, zöld csillag, sárga csillag, és így tovább. Van négyágú csillag, öt ágú csillag, hat ágú csillag, hét ágú csillag, és így tovább. Valamiben elképesztően túlbuzgóak voltak a törvényalkotók. A fő dolog az, hogy mire asszociálok. Egy idő után arra, hogy milyen kellemetlen dolog, hogy így tiltanak valamit. Hogy nekem el kéne azon gondolkodnom, hogy miről mi jusson az eszembe. Szerencsére vezényszóra mosolyogni biztosan nem kell. Na és jó tanácsra ? Kezdhetem rosszul érezni magam a bőrömben, mert rossz fát tennék a tűzre, ha mégis éppen ilyeneket rajzolgatnék. Hátha nyilvános helyre kerül az a rajz, és alkalmas lehet arra, hogy mások aggódjanak miatta vagy megvaduljanak tőle.

Ez a dolog nyitja : azt kellene kérdeznem magamtól, miért tennék ilyet ? De éppen nem ez a kérdés. Az a kérdés, másoknak miért tiltják ? Hogy másnak ezek miért fontosak, azt nekem miért kellene tudnom ? Az engedélyem kell mindenhez, amit nem értek ? Mások engedélye kell mindenhez, amit nem értenek ? Valamit hallottam ma a rádióból, amire ez a válasz : a folyó lefelé folyik. De a „felfelé” irányban is van horizont, ha elvetjük az űrvilág elméletet ( már rég elvetették ). Akkor is, ha végtelen dőlt síkon folyik a végtelen folyó. De miért kellene ezt elmagyaráznom bárkinek is ?

Számomra szép gyermekkori emlék egypár olyan dal, amit gondolhatnék éppen mozgalmi dalnak, és nagyon utálnám, ha mások azzal rontanák el az emlékeimet, hogy micsoda gazemberséggel hozhatók kapcsolatba. Amikor kisgyerek voltam, a május elsejei felvonulás nekem majális volt. A dal az egy dal. Ha már nem igaz az, amiről szól, az egy más dolog.

Most egykori kollégám, Nagy Péter engedélye nélkül közlöm egy tréfás megjegyzését. Remélem, nem törölteti. Egyszer azt mondta, hogy ha hárman vetődnek egy kies addig lakatlan szigetre, akkor ott nincs demokrácia, mert mindig két ember dönt. ( És hozzátehetném, ott nincs egységes erkölcs, mert két ember eldöntheti, hogy ott mi az erkölcsös. Ez viszont lehetetlen, ha a harmadik szerint az nem erkölcsös. ) Akkor ketten dönthetnek úgy, hogy „legális” dolog a kannibalizmus, mondtam később valakinek én. Én nem ismerem a tv-sorozatok szereplőit, ritkán nézem az ilyen műsorokat. Ezért bocsánatot kérek azért, mert nem jegyeztem meg, kitől jött a folytatás : Akkor, ha bűn embert ölni, elegendő, ha ketten együttműködnek.******* Az együttműködés eredménye mintegy véletlenül lehet a harmadik éhhalála. ( Valahogy nem jöttek ki egymással és későn jött a segítség ? ) Na nem, milyen lehet túl későn feldolgozott romlott hús egy trópusi szigeten ? Erről jut eszembe, hogy a régi pápuák igen jóravaló emberek voltak egy őket ismerő magyar úr szerint – ezt a tv-ben láttam. Szerinte ha háborúztak, és az ellenségből elesett valaki, a tetem pedig ott maradt, mit tehettek, hát elfogyasztották, valahogy így mondta az az úr. Gondolom én sem álmodnék emberszalonnával, ha egy lakatlan szigetre vetődve ilyenek lennének az íratlan szabályok. Még akkor sem, ha napok óta nem tudunk rendesen enni. Még akkor sem, amikor azon bosszankodunk, hogy az ellentáborból többen átjönnek a mi vadászterületünkre. De még akkor sem, amikor fölháborodásunkban büntető expedícióra indulunk.

Na, ez már komolytalan ? Leningrádban az emberek éhen vesztek, a földet ették, de nem lettek kannibálok. Erről beszélt az orosz nyelv tanárunk (tanárnőnk) a gimnáziumban.

Én jóérzésű emberként egyetértek azzal a nézettel, hogy egy három napos emberi magzat nem elmével rendelkező érző emberi lény. Annyi érzés és értelem sincs benne, mint egy felnőtt patkányban. Mások jóérzésű emberként embernek tartják, mert ha nincs semmi baj, kifejlődik, világra jön és valóban ember válik belőle. Azt mondják, nincs jogunk elvenni ezt tőle. Ez egy ügyes antropomorf érvelés, a trükk az, hogy antropomorfnak azért nem gondolja elsőre senki sem, mert valóban emberről van szó. ( Magzatról. ) Különben az antropomorf gondolkodás lényege a beleélő képesség, mindannyiunkban kis korunk óta megvan ez, akár élettelen dolgok helyébe is beleélheti magát valaki, hogy „értse” a dolgok működését. Nap fivér, Hold nővér, mit miért csináltok ? Nehéz egy értelem nélküli magzattal azonosulni, hacsak nincs ügyesen elterelve a figyelmem. Mondjuk azzal, hogy mi lesz belőle idővel. Ha van lelke, az miben különbözik tőle ? ( Annak már van esze ? )

Mégsem neheztelünk egymásra. Hacsak nem azért, mert bizonyos „gyilkosságokkal” egyetértek. Na igen, de ha az én utódom ? Az persze más. Mert lehet valamilyen velem született hajlam arra, hogy ilyenkor másként érezzek. Genetikailag programozottan ilyen agyat kaptam a természettől.

Héder Gábor

Budapest, 2007. június 28., július 02.

A megjegyzések ill. javítások száma 2008. január 27-ig folyamatosan bővült, de újabbakat már nem tervezek. A kisebb javítások nincsenek jelezve. ( Pl. oda nem illő névelő volt ebben a mondatrészben : „ .. hiszen a talán nem is tudna első sujtással ölni. Talán csak tolószékbe juttatna valakit. ”)

*

Ez akaratkanul is utalás a „Men in Black” című filmre. Nemrég olvastam Ian Stewart „A természet számai” című könyvét. Abban említi a szerző, hogy az Orion öv három csillaga látszólag egyenlő távolságra vannak egymástól ( az „égbolton” ! ), valójában igen nagy és eltérő távolságra vannak egymástól, látszólagos kapcsolatuknak az az oka, hogy a Földről nézve egy irányban vannak.

**

Amiket láttam, azok amolyan rácsos, talpas fémszerkezetek, mobil kerítésként funkcionálnak. A kordon a Jómagam Értelmező szótára szerint : „kifeszített kötél, vmely terület lezárására, katonai v. rendőri záróvonal, zárólánc (sorfal)”.

***

Innen kivettem ezt a mondatot : A szó mai értelmében amiről Újpesten beszélgettem akkori kollégámmal, az éppen lehet piszok.

Nemrég utánanéztem több szótárban is, pl. Magyar-Francia, Magyar-Angol, ezek alapján a piszok jelentései : mocsok (kosz), ürülék, stb. Nem szemét. Nekem gyerekkoromból mégis szinonim volt a két szó, nem tudom miért. A szöveget viszont nem javítom át, mert nem hinném, hogy pár nagyon saras utcáról van szó. ( Különben lehet az is, ha jól megfér a porral a sár. )

****

Véletlenek tűnik a megfogalmazás (nem emlékszem szándékosságra), elsőre hibának tartanám, de van értelme, és az igaz. Mert mi az élet-halál kérdése. Egyik kedvenc íróm Remarque, emlékezetes a „Nyugaton a helyzet változatlan” című könyvéből az a rész, ahol a főhős megöl egy francia katonát egy gránát-tölcsérben. ( Amúgy meg lehet poén, de az enyémnél jobb humorérzék kell hozzá.)

*****

Ez egy 2008. január 27-i betoldás

******

Az eredeti szöveg ez volt :

„ Valami olyasmit mondott, hogy „Mit csinálsz a cigány kurva anyádat ?” ”

Megváltoztattam, mert eddigi élettapasztalataim alapján egy pesti úr ilyet nem mond. Pontosan pedig úgysem emlékszem. (Általában szó szerint ilyet egyáltalán nem mondanak, de egy „behelyettesítéses szöveg” nézetem szerint annak vehető, ha az adott szituációban nagyon úgy hangzik.)

*******

Emlékeim alapján Kinizsi Ottótól ! Találtam Kinizsi Ottóval kapcsolatos oldalt is :

Kinizsi Ottó oldala a sztártőzsde.hu honlapon

Kinizsi Ottó oldala a www.port.hu honlapon