2007. június 26. : Itt jegyzem meg, hogy a gondnokunk szóbeli tájékoztatása szerint a házat lebontják, a kiköltöztetés (átköltöztetés) végső határideje 2008. március 31.

Első témám : A Dombóvári út 9.

Lakhelyem, a Dombóvári út 9. lakóház ( Lágymányos ) fontos része az életemnek. Születésem után több, mint egy évig itt éltem, talán ezért van az, hogy a Dombóvári út túloldalán zakatoló vonatszerelvények zaja engem megnyugtat ( talán hiányozna is ), néha a ház födémei is finoman berengenek ha erre jár egy-egy vonat.
Gyerekkoromban ide jöttünk nyaralni az öcsémmel a nagymamánkhoz, mindig ez volt a nyár legboldogabb része. Nekem ez a ház az egykori gyerekkor, a pihenés, nyugalom és béke szigete. Mivel a házat gyakori “jól értesült” szóbeszéd szerint hamarosan lebontják, elérkezett az ideje annak, hogy ezt a dolgot írásban tisztázzuk az önkormányzattal. A gondnokunkkal megállapodtam abban, hogy közösen megírjuk a levelet, a már elkészült bevezetőt beteszem ide, én írtam, meglehet, hogy
végül átírjuk, vagy nem ezt küldjük el, de amit leírtam, az mindenkire tartozhat, aki Budapesten él.

Tisztelt XI. Ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala !

A Dombóvári út 9. sz. alatti bérház lakói közül mindazok, akik e levelet aláírják, ezúton fordulunk Önökhöz a ház sorsával és műszaki állapotával kapcsolatban.

Először is ezúton, írásban is megköszönjük mindazt, amit a XI. kerületi önkormányzat a Dombóvári út, az egykori Gépgyár utca rendbetételéért, lakóházunk környezetének infrastrukturális fejlesztéséért az elmúlt tizenöt évben tett.

Dombóvári út 9. sz. lakóépület sorsával kapcsolatban nemcsak az elmúlt években, de az elmúlt évtizedekben is sokan érdeklődtek házunk lakói közül önöknél és elődeiknél. Régóta mondogatták a tájékozottabb lakók, a mai 70-es éveiben járó generációból is, hogy a házat még az ő életükben lebontják. írásos bizonyíték erre vonatkozóan legalább tíz éve van a birtokunkban, a kilencvenes évek lakásfelújításaira az önkormányzat úgy adott engedélyt, hogy tájékoztatta a lakót arról, hogy a
házat belátható időn belül lebontják. ( És persze voltak olyan lakók, akik a saját pénzükből végezhették a felújítást, lakásonként gázbevezetéssel esetleg csatorna kiépítésével együtt többszázezer, sőt milliós nagyságrendű forint költségekkel. )

Sok alacsony komfort fokozatú szociális lakás volt és van a házban, ezek nem nyújtottak - és van olyan lakás, ami most sem nyújt - megfelelő életkörülményeket a mai ember számára, amikor ez a ház épült a múlt század elején, még elegendő volt egy "falikút" a lakás bejárat mellett, jó volt a körfolyosó végén a ( néha közös ) WC, fürdőszoba helyett megtette a lavór, még a nyolcvanas években is sokan szénnel vagy olajjal fűtöttek, melegvízhez ott volt a fazék esetleg volt elektromos merülőforraló is. ( Abban tévedés nincs, hogy azok közül, akik a mai harmincasok nagyszülei voltak, sokan így élték le egész életüket, itt ebben a házban. )

Abban egyet kell értenünk, hogy lehetetlen állapotot okoz, ha ház sorsára vonatkozóan önök konkrét határidők nélkül nyilatkoznak. Egy család életében nem jelentéktelen dolog arról dönteni, hogy bevezessék-e a földgázt vagy sem. Még ha ez többszázezer forintba kerül is, a család dönthet úgy, hogy megéri, ha a ház még tíz évig áll. Most már arról informálják a gondnokunkat - persze csak szóban ! - , hogy ennek a háznak várhatóan nincs egy éve sem, de annak, aki tíz éve úgy döntött,
hogy már nem érdemes bevezetni a gázt, ezt utólag nehéz megmagyarázni.

Ami az elmúlt tíz évben nem történt meg, annak meg kellene történnie most. Arra kérjük önöket, hogy a ház sorsáról írásban tájékoztassák a ház minden főbérlőjét, konkrét "menetrenddel" és határidőkkel. Elképzelhetetlen, hogy miután írásban konkrétan semmiről sem tájékoztatnak évekig, néhány hónappal a ház bérlőinek elköltöztetése előtt kapunk bármiről is levelet vagy más írásos tájékoztatást.

A ház műszaki állapota évről évre romlik, ennek sajnos egyik oka az lett, hogy rávezették az egykori Gépgyár utca csaknem teljes felületére eső vizet a ház oldalára, egy olyan árokba, ami sehova sem vezet. Persze ha a ház úgy is le lesz bontva, ez már csaknem mindegy. Persze nem szerintünk.

Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ez ház tiszta, rendes, lakható épület legyen. Köszönjük a segítségüket a ház folyosó - és lépcsőház világításának rendbetételével kapcsolatban. Ma már, hogy hosszú évek óta újra van csaknem minden lámpának burája, jóval kevesebb izzót kell cserélni. Amikor kevesebb mint két éve, duhaj roma fiatalok tokostul tépték ki * a szeméttároló ajtaját, azt magunk tettük helyre. Évről évre védekezünk a hajléktalan beköltözők ellen. Rávesszük őket, hogy forduljanak megfelelő segítségért, ha kell a rendőrséget értesítjük és takarítjuk a mocskot és szemetet utánuk (még az emberi ürüléket is). Igyekszünk tisztán tartani a körfolyosókat. Arra törekszünk, hogy a ház ne keltse lepusztult gettóépület benyomását, ahová örömmel tér be minden környékbeli bűnöző lopni, betörni,
erőszakoskodni (mint ahogy tették ezt a kilencvenes években).

Megjegyzés a levélhez :
Később a gondnokunk ( Papp Sándor úr ) által kiegészítve a fentieket a levelet Molnár Gyula polgármester úrnak címeztük, de a lakótársak aláírásával azt az önkormányzat műszaki osztályán adta át, ma. A teljes szöveget nem teszem fel, egyelőre nem minősítette senki sem nyílt levélnek.
A mai dátum : 2006. Január 11.

2006. július 29. : Tudomásom szerint a mai napig nem kaptunk választ a fent említett levélre.
* : ".. duhaj roma fiatalok tokostul tépték ki .. " - a szövegezés nem irányul senki ellen sem, egyszerűen tény, hogy nem szakszerű kiszerelés történt, az ajtó tokostul ott állt hetekig a szeméttároló előtt a falnak támasztva

(az utolsó szó valamikor átszerkesztés közben lemaradt, 2009. 02. 09-én pótolva)